Most már tényleg az egész ország úgy ül le hétvégenként a TV-készülék elé, hogy nézzük már meg az Újpestet, hátha most végre kikapnak. És megint nem kapnak ki. Mit nem kap ki az Újpest? Nyer. Zsinórban hatszor, mint legutóbb (sokat kell visszalapozni) a 90-es évek közepén egyszer. Egy Andrics-duplával, tűrhető összjátékkal és némi szerencsével elhoztuk a három pontot Felcsútról - is.
A tizenegy: Balajcza - Nego, Litauszki, Hudák, Forró - Suljic, Heris, Balogh, Stani, Andric - Ojo
Az öt: Banai, Tcvejba, Sankovic, Perovic, Bardhi (Ismét félelmetes padunk volt!)
Nekem nagyon hiányzott a középpályáról Nagy Gábor, mert ugyan nem fényezi szét a lasztit, azért nagy hülyeségeket sem szokott a játékszerrel művelni. Kevés olyan kapott gólt tudok felidézni, ami az ő labdavesztésének eredménye lett volna. Heris feltűnése a középpályán ismét kényszermegoldás volt Vignjevic részéről, a magyarázat pedig a napnál világosabb: sérülés és/vagy eltiltás esetén a keretünkben nincs elegendő számú bevethető középpályás. (Merje valaki azt mondani, hogy Herisünk sarkantyús gólja nem volt tudatos!) Végeredményben Hudák Dávid került a védelem tengelyébe, és az alaposan felázott-vizes pályán sorozatosan látszott, hogy a körülmények nem egy 195 cm magas védőnek kedveznek.
Erről a meccsről még lesz szó: az eredmény nem mindennapi (fotó: puskasakademia.hu)
Heris hátvédként való szerepeltetésével való igaz, kevesebb gólt kaptunk volna Felcsúton, de utólag én erre már csak legyintek: megvan a három pont, a csapat folytatta a remek sorozatát, a nyári igazolások alkalmával pedig a szakmai stáb majd mérlegelni fogja, hogy kell-e egy Hudák a védelembe, vagy sem. (Tipp: Heris valószínűsíthető távozása miatt nagyon is kell.)
Balogh jól irányított, Nego lendületesen és pontosan játszott, Andric 2 góllal és 1 gólpasszal segítette csapatát (fotó: ujpestfc.hu)
Még a védelemről két gondolat: a kényszerű (vagy kísérletező) variálgatásnak megmutatkozott a járulékos eredménye, ugyanis sok és sokféle gólt kaptunk. Ezen lehet finomhangolni, fog is rajta sokat dolgozni a stáb. A másik: örömmel vehetjük tudomásul, hogy Forró Gyulát ismét beválogatta Dárdai Pál szövkap. Nem dúskálunk a válogatott labdarúgókban, így én személy szerint nagyon-nagyon drukkolok Gyulának, hogy odaférjen a kezdőcsapatba a litvánok elleni debreceni barátságoson és a finnországi Eb-selejtezőn. Most szombaton nem volt annyira ellenállhatatlan a játéka, akadt 3-4 nagy fegyelmezetlensége is, de a hajtós-harcos mentalitása és a munkabírása mindenképp bíztató.
Forró Gyulának sok sikert kívánunk a válogatottban! (fotó: ujpestfc.hu)
A mérkőzést vezető játékvezetői küldöttség ténykedése közel sem került annyira reflektorfénybe, mint maga a vízáztatta pálya, ami éppen csak alkalmas volt labdarúgó mérkőzésre. Solymosi Péter és csapata végig kézben tartotta a találkozót, döntő hibát nem vétett, ellenben jó emlékezetünkbe bevéste magát Kulcsár Katalin sporttárs, aki a 12. játékpercben Andric góljánál helyesen állapította meg, hogy a labda teljes terjedelmében áthaladt a gólvonalon. Na jó, ha valamit fel kell hánytorgatni, akkor az a Hudáktól les címén elvett gól az első félidő hajrájában, ami nem is volt les, de a végeredménynél ez már nem osztott vagy szorzott.
Tischler Patrikot kell még megemlítenem, aki a Puskás Akadémia játékosa (amúgy az MTK-s Sándor Károly Akadémia neveltje) és 4 gólt szerzett ezen a mérkőzésen. És mit ért el vele? Semmit.
Következik az idény utolsó fordulója: a szombati ebéd elfogyasztása után a Kecskemét látogat a Megyeri útra. Túl sok kérdőjel nem merülhet fel azzal a mérkőzéssel kapcsolatban, klasszikus szezonlevezető délutáni tötyi-lötyi meccsre számíthatunk. Ám ilyenkor be lehetne dobni saját nevelésű kapusunkat, a 21 esztendős Banai Dávidot élete első bajnoki meccsére. Üzenetértékű lenne az utánpótlásképzés szempontjából.
Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!