Solymosi megmondta, Ojo felszólította, Balogh lesimította, Balajcza kivédte, a kis Perovic pedig irgalmatlanul bevarrta... ennyiben össze is lehet foglalni a 26. fordulóban lejátszott Újpest-Győr meccset. Futballra emlékeztető és komédiába hajló jeleneteket is láthatott az 1058 fős publikum azon a találkozón, amin az ETO-nak csapatként már minden mindegy volt, nekünk pedig a tűrhető szezonzárás elérése miatt kellettek a pontok.

A szurkolói humorérzék - Respect! (fotó: TrollFoci)

Kezdés előtti érdekesség volt, hogy Kabát Péter nevét hiába kerestük a nevezettek vagy a cserék között; ő átment egy harmadik kategóriába. További ínyencségként egyeseknek feltűnhetett, hogy a sportfogadási tippsorokból a kezdés előtt kb. 48 órával eltűnt az Újpest-Győr találkozó. Szokott ilyen lenni, ne lepődjünk meg, biztos "csak" megnőtt a fogadási kedv a határ szlovák oldalán, vagy Délkelet-Ázsiában. Végül pedig: ha lehet hinni az évkönyveknek, akkor 2006 decembere óta nyeretlen az Újpest a Győr ellen. Vagyis csak volt!

Kezdtek: Balajcza - Nego, Litauszki, Heris, Forró - Balogh, Nagy G., Addo, Suljic, Andric - Ojo

Padoztak: Banai, Hudák, Tcveiba, Stani, Perovic, Sankovic

Ami nyilvánvalóvá vált a kezdés után: a győriekben bőven van még szufla, és ha megemberelik magukat, akkor bizony el is vihetik a 3 pontot a Szusza Ferenc Stadionból. A kacifántos történet vége persze az, hogy a világon semmit sem vittek magukkal haza Győrbe, mert kevésszer kerültek Szabi kapuja elé és nem használták ki a helyzeteiket. Ezzel szemben lila oldalon rengeteg gólszerzési lehetőség és kapura lövés adódott, ezek közül (sajnos mindössze) egy be is ment. De milyen volt az az egy! Labdaszerzés az ellenfél térfelén (Suljic), melyből jó ütemű lekészítés (Andric) és egy remekül eltalált, életerős löket (Perovic) jött ki. Az egyébként remekül védő győri portásnak esélye sem volt. (A csereként bedobott montenegróinak múltkor 2, ezúttal 11 perc kellett a találathoz.)

A döntő tényező: a 18 éves Mihailo Perovic (fotó: ujpestfc.hu)

A középpálya teljesítményére szerintem érdemes kitérni: ez az elsőre furcsának tűnő 4-5-1-es taktikai felállás végül célt ért a meccsen. A létszámtöbbletes középső csapatrészben Addo és Nagy G. adták a stabilitást (ütközések és labdaszerzések), Balogh Bubu volt a központi osztogató, Suljic a jobb oldali akciókért felelt, Andric feladata pedig a balszélen történő védelembontás volt. Nem működött zökkenőmentesen ez a formáció, de amit lehetett, kihoztak belőle a játékosok. A viszonylagos zsúfoltságnak megvolt pl. az az előnye, hogy a győriek nem tudtak létszámfölényes vagy lerohanásos ellentámadásokat indítani... a találat is egy olyan játékhelyzetre vezethető vissza, melyben a labdaelhagyás/labdaszerzés miatti zavart használta ki az Újpest 2 gyors passzal és a már említett Perovic-féle bombával.

Solymosi sípmester vs Kim Ojo: "Speak English!"

Azt nehéz megállapítani, hogy Kim Ojo egész pontosan mire is hajt: gólra, szerződésre, vagy az NB1 Balotellije címre. Fizikai adottságai és agilitása alapján felfelé kellene kilógnia a magyar mezőnyből, de a jó alaptulajdonságai mellé társulnak olyan vonások is, amik miatt egyelőre képtelenség kiteljesednie: idegesség, esetlenség és időnként agyelborulás -- ezen a mérkőzésen megúszott egy piros lapot. Vignjevic jó pedagógiai érzékkel le is cserélte az 57. percben. Hogy a közeljövő újpesti gólvágója lesz-e az újdosült apuka, vagy a közeljövő újpesti bortányhőse, az még a jövő zenéje.

Mindenesetre becsüljük meg ezt a 3 pontot, idénybeli tizedik győzelmünket. Idén minden apró sikerecskének örülni kell, aztán meglátjuk, mit hoz a nyári játékoskeringő.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!