Bajnoki szempontból lezárult a 2015/2016-os szezon: a 12 csapatos NB1-ben az Újpest FC a 6. helyezést szerezte meg.

Lamentálás és elemzés helyett mi úgy gondoltuk, hogy a 33 meccsen megszerzett 46 pontról közzéteszünk egy statisztikát. Mert a számok makacs dolgok.

Az alábbi "kimutatásban" az látható részletesen, hogy a 11 NB1-es ellenfél ellen lejátszott 3-3 meccsen összesen honnan jöttek össze a csapatnak a megszerzett pontok. Kiemeléseket nem tettünk, megjegyzéseket nem fűztünk hozzá, az összefüggések feltárását a kedves olvasókra és fórumozókra bízzuk.

Közben egy a jelszavunk: invázió! Szálljuk meg minél többen Lila-Fehérben a groupama arénát május 7-én a kupadöntőn, és szurkoljuk ki a klub TIZEDIK kupagyőzelmét!

(Kommentben várjuk az észrevételeket, pl. ha adathibát észlel valaki a fenti összesítésben. Előre is köszönjük a hozzászólásokat!)

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Örültünk, hogy végre újra családbarát időpontban meccselünk. Annak kevésbé, hogy Fiola tisztán fejelhetett a kapunkba már az elején... A harmadik kiesőjelölt ellen is hátrányból kellett, hogy folytassuk, azonban semmi nyomát nem láttuk, hogy itt bárhogy is képesek lennénk az eredményen változtatni. Nem sok egészségesen felépített támadást láthattunk a Szusza Ferenc Stadionban, a vagány cselekből se sokat,  de még egy életerős, tökös lövést sem, ami úgy igazán kaput találó lett volna. Igazi izgalmak csak a csapatunk bal oldalának a hibái után élhettünk át, amelyekből a felcsúti kontrák jöttek.

Nagy változásra számítottunk a szünetben! Ez eddig nagyon vérszegény mutatvány volt.

Jött is a változtatás! Kettős csere: Windecker, Hazard le és Balogh, Kabát be. Felpörögtünk, elkezdtünk menni az eredmény után, sőt színeztük is! Ez már jobban nézett ki! Villámcsapásként ért minket, amikor 0:1-nél Kecskés szabálytalansága után 11-est ítélt Erdős. Már pedig majdnem elhittük, hogy megússzuk, de nem jött össze. Azonban a büntetőt Szabi ütötte oldalra (vagy Pekár földbe rúgott?), vagy egyik sem, de a mai napig biztos, hogy nem ment be. Szép volt, Szabi!

A kifogott tizi jót tett az önbizalmaknak valószínű, egy percre rá a sokat szidott Mohl tekerte a labdát a félidőben beállt Balogh Bubu fejére, aki megköszönte! 1:1 Csodaszép és menő gól! Bravo, Bubu!

A gól után sem álltunk le, nagyon akartuk a második találatot. Ennek ellenére a hajrára újra vezetéshez jutott a Puskás Akadémia. Alig 10 perc volt hátra..Már a hosszabbítás perceit éltük, amikor a szélről egy középre tekert labda Kabát elé pattant, aki harmadszorra bepofozta azt. Újra egalizáltuk az eredményt. Szép volt! Még a maradék időben bennünk volt még egy gól... ám már senki sem vállalkozott a lövésre.

Keserű vigasz. Újra nem tudtunk nyerni egy kiesőjelölt ellen. Egyre távolabb az ezüst fénye. Érthetetlen az, hogy hogyan tudunk ilyen akarással és küzdéssel játszani egy impotens első félidő után..?! És miért kell hátrányba kerülni ahhoz, hogy elkezdjünk akarni és küzdeni..?! Bosszantó, hogy elpazaroltuk az időnket az első félidőben a hátra passzokkal és a tili-tolikkal.

Krisz

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Miután a tökutolsó csapatok ellen 6 értékes bajnoki pontot elfelejtettünk megszerezni, most "csak" galériára futja... 

Összefoglaló a meccsről itt található, de megtekintése kockázatos, mert a Vasas már emberemlékezet óta nem szerzett egy meccsen három gólt. Ellenünk sikerült.

A védekezésünkön érdemes lenne elgondolkodni.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Krisz képei a vereséggel zárult viharsarki kirándulásról:

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

A kezdésre összesereglett 1.400 néző, köztük a kb. 250 vendég szurkoló pontosan tudta, hogy mik a prioritások: a Csabának életbevágóan fontos az NB1-es tagság kiharcolása, ellenben a kupa leljesen mindegy; a vendég Újpestnek pedig elsődleges a kupagyőzelem, de az elhullajtott bajnoki pontok miatt már lényegében beleférhet pár betli, de semmi esetre sem a közvetlen riválisok ellen.

Túl sok szót nem érdemes erre a gyatra meccsre pazarolni. Volt egy összeszedett Békéscsaba, egy alulmotivált Újpest, sok bosszantó hiba és rengeteg rossz megoldás, valamint egy csereként szerephez jutó, de a döntő pillanatban fel sem ugró Mohl Dávid, aki mögül a 89. percben győztes gólt fejelhetett a hazaiak játékosa. Nézni is kínos volt a vergődést, pláne a kapott gólt. De a találat után legalább Windecker jól leordította a hibázó Mohlt. Valami érzelem, mégis.

Sokunknál kihúzta a gyufát Diarra alacsony színvonalú játéka is, de a gond alapvetően nem az ő szintjén volt, hanem az összes játékos hozzáállásával: annyit tettek, hogy kivitték a mezeket a pályára és várták a gólt. A sereghajtó ellen 90 perc alatt csak 2-szer kaput találni, miközben a tabellautolsó 5-ször is nagy védésre késztette Balajczát... szóval beszédes számok ezek... (Szabi tartotta meccsben a csapatot, egészen az utolsó percekig.)

Bajnokin legutóbb a Diósgyőr elleni december eleji hazain lőttünk 1-nél több gólt (egész pontosan kettőt), viszont a nulla is rég fordult elő: október, Paks, rettenetesen rossz forma.

Jön egy kis szünet a válogatott barátságos meccse miatt.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Két dolog tartotta lázban a honi szurkolói lelket a héten: egyrészt az Eb-re történő szövevényes online jegyvásárlás, másrészt a zöldek csepeli vendégjátéka és létszáma. Minket egyik sem érdekelt úgy igazán, a miskolciak újpesti látogatása annál inkább. A Diósgyőr az utóbbi fordulókban egészen pofás eredményeket mutatott fel, ezzel együtt csak ott vannak a tabellán, ahova tartoznak: a középmezőnyben. Nekünk továbbra is a dobogó a célunk, szóval ideje volt bepótolni az elvesztegetett pontokat.

Hogy egygólos csapattá változott-e az Újpest, azzal nincs sok értelme foglalkozni. Ha meccsenként 0-1 gólt szerez az alakulat, azzal már simán lehet bajnokságokat ill. kupákat nyerni a labdarúgás nevű sportban. (A brillírozó 7-0-ás győzelemért ugyanúgy 3 pontot adnak, mint az olaszos 1-0-ért. A kupa-továbbjutás pedig "görög" tudomány, oda sem kell sok találat.)

Forrás: InStat

Az egyik kérdés itt az, hogy a fegyelmezetten összerakott, megszállós bunkerfocira beidomított csapatok "játékára" van-e ellenszere Vignjevicnek. A másik kérdés pedig az, hogy a rengeteg lejáró szerződésű játékossal mikor ül már le tárgyalni a tulaj/szakvezetés, mert az nagyban elősegíthetné a koncentrációt a pályán.

Tetszetős volt a mérkőzést felvezető élőkép, melyen az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak állított emléket a D lelátó lelkes társasága. Képek a lelátókról ezen a blogon érhetők el. A mérkőzést végig jó hangerő és buzdítás kísérte, de a 3100 néző csak a legeslegvégén adta, adhatta ki magából a hangereje legjavát. Az összefoglaló és a slusszpoén megtekinthető emitt.

Muszáj vagyok feltenni a Diósgyőrrel kapcsolatban egy (költői?) kérdést: mit keres abban a csapatban a 27 esztendős Koman Vladimir, aki 2010-13 tájékán a magyar válogatott üdvöskéjének számított, mára azonban enyhén szóval is beleszürkült a mennyei bajnokságba - is? Játszott számos profi pontvadászatban, tanulhatott a nagyoktól, tagja volt a 2009-es ifi vb-bronz csapatnak, mostanra viszont egy NB1-es mérkőzésre sem tud annyira felpörögni, hogy a középpályát uralni tudja. Szerencséje talán, hogy a magabiztos és robosztus Elek Ákos oldalán játszhat a piros-fehéreknél, mert Eleknél jó helyen van a labda és a karszalag is.

A játékosok állapota és formája Újpesten sem egyenletes. Megnéznék már végre egy olyan Újpestet, melyben egyszerre játszik jó formában Andric, Angelov, Bardhi és mondjuk Sankovic. Nem nehéz elképzelni: bárkit ütne a csapat ezen spílerek együttes jó játékával. De amíg ez bekövetkezik, abból főz Vignjevic mester, ami van. Ezen a szombaton Lencse és Angelov érdemelték ki a bizalmat, de a 60. perc környékén 0-0-ás állásnál bele kellett nyúlni a mérkőzésbe.

Ebben a fordulóban Nemanja Andric csereként kapott lehetőséget: az addig jól mozgó és aktív, de elfáradó Angelovot váltotta a 63. percben. Néhány perccel később, talán még hideg lábbal érte őt is a meglepetés: a forduló legnagyobb ziccerét hagyta ki, miután Lencse tisztára játszotta neki a helyzetet és a tátongó üres kaput. Rados már feküdt, a gólvonalon izguló Tamás Márk pedig zavarában a hátát mutatta a pályának. Nincs mit szépíteni, Andric elizgulta és elkapkodta a helyzetet. Na de a 93. percben már más volt a forgatókönyv!

Történt ugyanis, hogy az utolsó percekre összeszorította a fogát a csapat és a tábor, és meg kellett nyerni a meccset. Mese nem volt, a döntetlen elfogadhatatlan eredmény lett volna.

Végjáték: az a Diarra tekerte be a labdát a tizenhatoson belülre a 93. percben, aki a meccs során elég sok mélypontot megjárt: néhány rossz passzát és pontatlan helyezkedését egyből észrevette a publikum. Ám összességében jól játszott jobbhátvédet. Szóval a bekanyarított labdát a Lencse-Andric-Kabát hármas várta, utóbbi vagy belesarkazott a beadásba vagy nem, mindenesetre a lényeg ezt követte: Andric jól érkezett, megelőzte a csak nézelődő és szintén csereként bedobott Bacsát, és 9-10 méterről jobbal szétlőtte a vendégek kapuját.

Lefújás, vége, három pont a táskában. Koncentrálhatunk a Békéscsaba elleni duplára: szerdán kupa-elődöntő a Szuszában, szombaton pedig bajnoki a Viharsarokban.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Első vidéki fellépésünk a Hűség Városába hívott minket. (A szombathelyi stadionátépítés időtartama alatt a Haladás albérletben játszik Sopronban.) Csapatunknak nem volt sok ideje a regenerálódásra, erre a hétközi meccsre. Az elmúlt fordulók sikertelensége után bíztunk a javuló formában, és az Újpesti győzelemben.

A váratlan sérülések és a sorozatterhelés miatt újra egy átrendezett kezdő tizeneggyel álltunk ki. Diarra újra a kezdőben és a védelem jobb oldalán szerepelt, de visszatért Sankovic is a középpályára. Balogh Bubu ezúttal a védelem bal oldalán kapott szerepet.

A mérkőzés első felében mi irányítottunk és kezdeményeztünk, sőt Lencsének akadtak gólhelyzetei. Az első negyedóra végén egy figyelmetlenség révén, a semmiből megszerezte a hazai csapat a vezetést: Sankovic - aki idén először lépett pályára - Williamshez passzolta a labdát, aki a kapuig vihette azt és senkitől sem zavartatva gurított a hálóba Balajcza mellett. Ez volt a mérkőzés egyetlen szombathelyi helyzete, amit megköszöntek és értékesítettek.

 Forrás: InStat 

A bekapott gól ellenére viszont a csapat nem vett vissza a lendületből. Lencse sem tört meg az elhibázott ziccerei miatt, sőt a 30. percben egy szép csellel elfektette a válogatott Király Gábort, majd a kapuba helyezte az egyenlítő találatot. Jókor! Szép volt, Laci!

Még jóval a szünet előtt visszajöttünk a meccsbe, de hiába a félidő és a fejmosás, a meccs végéig szinte semmi érdemleges nem történt a pályán. Megelégedve zajlottak az események a hátralevő játékidőben, mintha ezen az estén ezzel az egy ponttal most beértük volna. Nem volt dinamika és semmi célratörő a játékunkban. Nem erőltettük rohamosan a helyzetek kialakítás.

A végére becserélték Kabát Petit, aki 5 percet kapott, előtte nem sokkal Mohlt hozták be, ekkor Balogh Bubu a középpályára ment fel, hogy szervezze a támadásainkat. Veszélyt azonban nem jelentettünk már a hazaiak kapujára a végső sípszóig, így maradt a döntetlen.

Kár érte, pedig egy verhető csapattal találtuk magunkat szembe. A győzelem most annyira nem ragaszkodtunk, viszont az, hogy ez az egy pont mennyit fog érni és mire lesz elég, nemsokára látni fogjuk, amint egyre közeledni fogunk a végelszámoláshoz.

Hétvégén újra otthon játszunk, le kell győzni a Diósgyőrt! És bízunk az élmezőny csapatainak botladozásaiban.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Képeink:

Pontosan két hete ikszeltünk le a bunkerfoci ellen. Szenvedtünk, kínlódtunk a pályán és a lelátón egyaránt. Tehetetlenségünkben semmi többre nem futotta azon az estén. Sajnáltuk. Na de azon is túl vagyunk... és következett a bajnokság harmadik körének első mérkőzése, amelyen a kék-fehérek által bérelt Fáy utcai stadionba látogattunk.

A pálya minősége és az ellenfél megszokott bunkerfocija miatt egyáltalán nem számítottunk szép labdarúgásra. Megtelt a vendégszektor, mire a „stadionhoz” értünk  és még kint is szép számmal voltak lila szurkolók. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan oldja meg az MTK ezt 500 jeggyel. Nyáron a Vasas ellen voltunk itt ezren. Végül megoldották 500 jeggyel, amikor az elfogyott, mondván: ”Menjetek haza! Nincs több jegy!” De a stadion majdnem üres volt a vendégszektorokon kívül.

Az első félidőben inkább csak Lencsét keresték a társak labdákkal és néhány Andric-próbálkozás volt még, de több nem, ami említésre méltó lehetne. Mentünk volna előre és csináltuk volna, de minden megakadályoztak 10 emberrel védekezve. Látszott, hogy az MTK kopírozta az ellenünk bevált taktikáját. Ne hagyjanak minket játszani, lassítsák a játékunkat és gyorsan kontrázni.

Nem erőltettük a játékunkat, a gyors rövid és sok passzos játékot. (Nehéz is lett volna az angyalföldi libalegelőn.) A második félidőre inkább előre rúgtuk vagy felívelgettük a labdákat, tényleg nem volt szép. Egy közeli szabadrúgás volt talán a legnagyobb helyzetünk, amit Balogh Bubu tekert rá erőtlenül… a kapus kezei közé. Nem sokra rá a semmiből megszerezték a hazaiak a vezetést. Egy beívelés után kapitulált a védelmünk (Kálnoki és Balajcza csúnyán bealudtak).

A gól után kezdtünk csak inkább felpörögni. Jöttek a cserék és beállt Kabát Peti, aki nem kis lendületet vitt a pályára és akinek a passzából Bardhi megpattanó lövésével egalizáltuk az eredményt. Benne volt a végére a slusz poén, még egy találat a meccsben, ami mindent eldönt. Jött is, de azonban nem a mi oldalunkon. Torghellét ezúttal sem tudtuk hatástalanítani, aki egy előretekert labdát vett le és birkózott középre a csapattársnak, aki közelről bepasszolta a győztes találatot. (Torghelle ellenünk: 2 meccsen 1 gól + 2 gólpassz)

Ezzel véget ért egy szép, 10-meccses veretlenségi sorozat. Sok szépet és jót nem tudunk erről a meccsről elmondani. Nem lehet minden meccsen jól játszani és minden meccset nyerni. Lehet, hogy ez a vereség jókor jött a fejeknek. Gyorsan el kell felejteni az MTK létezését és a következő mérkőzésre gyúrni, hogy visszakerüljünk a második helyre.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Képeink:

Legutóbb a Szusza Ferenc Stadionban - 2014 nyarán - egy felejthetetlen, utolsó percekben szerzett győztes góllal legyűrtük a Lokit. Akkori csodás találatunkat Simon Krisztián szerezte. Azóta még két ikszet értünk el Debrecenben, úgyhogy már nagyon ki voltunk éhezve egy Loki-verésre!

Egy szenzációs meccsel és győzelemmel nyitottunk és egy halovány, vártalan teljesítménnyel folytattuk a tavaszt. Nagyon vártuk a forduló rangadóját, bízva abban, hogy szeretett csapatunk megint győztes arcát mutatja a pályán.

A kezdő sípszó után úgy éreztük, mintha még mindig az előző, MTK elleni meccsen lettünk volna: rengeteg hibát és sok elpasszolt labdát láttunk. Ez meg is bosszulta magát, mert nálunk hiba hibát követett, majd érkeztek a villámgyors debreceni támadások, amelyek során igencsak meleg perceket éltünk át. A legveszélyesebb akció végén, amikor már Szabi is verve volt, a gólvonalon álló Nagy Tibor mentett meg minket a góltól.

Jobbhátvédünk pár perccel később cserét kért, mert egy szerencsétlen ütközést követően a térdét fájlalta. A helyére Kecskés Ákos állt be. Gratulálunk az első meccséhez és még sokat kívánunk neki utólag is! A kényszerű csere után a védelmet fel kellett forgatnia a szakmai stábnak (Vignjevic mester a kétmeccses eltiltása miatt a lelátóra került erre a meccsünkre még). Heris jött ki jobbra Nagy T. helyére, és a belga játékos helyére került be Kecskés Lita mellé középre.

Az első félóra után megszűntek a debreceni rohamok és már-már a szünetet vártuk, amikor egy jól kivitelezett esést kővetően 11-eshez jutott a Loki. Szakály beverte, 0-1. A közel állók élesen kritizálták az esetet, mi messzebb voltunk és az esésen kívül semmi mást nem láttunk. (Érdemes a két megítélt büntetővel kapcsolatban a debreceniek szurkerblogjának véleményét is elolvasni itt.)

Kellett 50 perc, amikor feltámadtunk a 3 félidős tehetetlen játékunkból. Szépen lassan kezdtük megszállás alá venni a vendégek térfelét és dinamikusabban és pontosabban játszani, mint két hete a Vidi ellen. Balogh kihagyta a kihagyhatatlant, pedig kétszer is próbálkozhatott. Lencsét gólhelyzetben elsodorták, ekkor még elmaradt a tizi. 5 perccel a vége előtt beérett minden próbálkozásunk, amelynek végén egy Angelov által kiharcolt tizenegyest Lencse Laci értékesített. Ekkor már Kabát Peti is pályán volt, aki átadta a bűntető lövésének lehetőségét Lencsének. Szép volt, Peti!

Ki kell, hogy mondjuk, hogy a játék képe és a helyzetek alapján a döntetlen igazságos. Jó félórája volt mindkét csapatnak. Egy döntetlen sosem rossz a Loki ellen, de így két egymás követő meccsen már nem annyira jó, ha a második helyre pályázunk. Nagyon sűrű a mezőny, következő meccset hozni kell. A program is sűrű, talán jó is, hogy nem marad idő a számolgatásra.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Képeink:

Megijeszteni sikerült az Újpestet, legyőzni azonban nem. Az NB3-as Újváros szerezte meg a vezetést a kupa odavágóján, végül azonban nagyon megáztak a sárga mezesek a Megyeri úti esőben: 8-1 lett a vége. A Lila gólszerzők: Andric (2), Balogh Bubu (2), Bardhi, Hazard, Mohl, valamint egy tiszaújvárosi öngól kapcsán Katona Bence. (Érdekesség, hogy a vendégek játékosa így mindkét kapuba betalált... teljesítményéhez gratulálunk!)

Az év első kezdője: Balajcza - Heris, Litauszki, Kecskés, Mohl - Balogh, Hazard, Windecker, Bardhi, Balázs - Andric

Pad: Banai, Nagy T., Kálnoki, Gere, Filkor, Cseke, Angelov

Pár meglátás, aztán gyorsan lapozunk, mert jön a bajnokság és a Videotont fogadjuk... Windecker nagyon hosszú sérülés és rehab után tudott ismét tétmeccsen játszani, stabil volt, kapufát talált, örültünk a visszatérésének. Az első 30-35 percben csak kereste a játékát a csapatunk, de a félidő végére szerencsére fokozatosan megtalálta.  Bubu a középpálya daráló szekciójából ismét kikerült a szélre, és ez a változtatás az ő játékának ugyanúgy jót tett, mint a csapat összképének. Nem véletlen a két gólja és az sem, hogy nagy lelkesedéssel focizott. Andric, Bardhi és Hazard játéka nem volt hibátlan, de a góljaik fontosak, mert kell nekik az önbizalom és a motiváció erre a nagyon sűrű tavaszi menetelésre. Legalább is azt reméljük, hogy Menetelés lesz!

Csereként került bevetésre a frissen igazolt Angelov, és a neki járó 30-35 percben megmutatta, hogy miért kerülhetett képbe Újpesten: nagyon ügyes a labdával, lát a pályán és bátran felvállalja a cseleket. Ha muszáj lenne negatívumot is írni, akkor az az összjáték lassúsága lenne, de ez még csiszolódni fog, ráadásul nem is kell mindig kárognunk. Filkor mozgása továbbra is érdekes/darabos, az pedig rejtély, hogy Forró Gyula téli eladása után ki lesz Mohl Dávid versenytársa a védelem bal oldalán, már ha egyáltalán. Szóval tavasszal azért is szurkolhatunk, hogy a derék Mohl le ne sérüljön, mert akkor kényszermegoldásokat láthatunk a Szuszában, illetve később talán Dunaújvárosban, mert a kósza hírek szerint ott játszunk hazai meccseket a tavaszi stadionfelújítás idején.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Téli álmából éledezik a Mindenhol csak a Lila blog ezzel a rövid bejelentkezéssel. Megerősített hírré vált, hogy egy macedón válogatott csatárt igazolt az Újpest FC Viktor Angelov személyében, miközben Diagne helyzetéről nagy a hallgatás.

A jelenleg is zajló törökországi edzőtábor fotóiból és videóiból az derül ki, hogy Diagne nincs jelen a csapattal. A klub egyik hivatalos csatornáján sem tesz azért, hogy tisztázza a csatár helyzetét. Valószínűsíthető tehát, hogy a háttérben már zajlanak az egyeztetések az őszi dobogós helyezésünk elérésében 11 találattal oroszlánrészt vállaló szenegáli center eladásáról.

Ezt a teóriát erősítheti Angelov érkezésének ténye is. A 22 esztendős tehetség végigjárta a macedón ranglétrát, az utánpótlás-válogatottakban 2010-2015 között szerepelt, 2015 végén pedig csereként a nagyválogatott egyik barátságos meccsébe is belekóstolhatott.

Macedón forrásunk szerint Angelov korábbi klubja, a szkopjei Metalurg tavaly 6. helyezett lett a tízcsapatos bajnokságban. Enis Bardhi jócskán benne lehetett abban, hogy az ifjú csatár az Újpestet választotta, és ide kívánkozik még az az adelék, hogy a macedón fociban jelenleg nagyon kevés tőke mozog: a Metalurg is többhavi járandósággal tartozik játékosainak.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Győzelem! Legutóbb 2010. áprilisában örültünk ennyire az Üllői úton, akkor Kabát Péter góljával kaptuk el otthonában a Ferencvárost. Eltelt pár év, Kabát helyét azóta sok tekintetben átvette Dinnye/Mario, a légiós formába lendült, ontja a gólokat, az Újpest pedig a táblázat második helyéről vonulhat téli szünetre.

Előételnek következzék itt a 2010-es győzelem összefoglalója... főfogásnak pedig a mostani, 2015-ös siker videója. Kedves egészségünkre!

Szóval Ferencváros-ÚJPEST 0-1.

Kezdőcsapat: Balajcza - Nagy T., Litauszki, Heris, Mohl - Hazard, Balogh, Sankovic, Bardhi, Balázs - Diagne

Kispad: Kovács, Kecskés, Cseke, Sallói, Perovic, Forró, Filkor

Ráhangolás. A szombati mérkőzés előtt a csapat busza kevéssel 17:00 óra után gördült ki a Megyeri útról, a Szuszánál várakozó szurkolók így testközelbol is találkozhattak a játékosokkal és a stábbal, emlékeztetve őket a derbi fontosságára.  [Jelentéktelen apróságnak tűnhet, ám nem az: a szurkolók jelenléte (bíztatása, éneklése, piró alkalmazása...) ilyen esetben időben emlékezteti a focistát, hogy nem osztálykiránduláson van.]  A grupiba ellátogató kb. 1200 lila drukkert 17:30 körül kezdték el átbuszoztatni a IX. kerületbe. A szervezés, a rendőri felvezetés és a beléptetés a szokásoshoz képest gördülékeny volt, persze az "aréna" szekus beléptető motozása nem éppen egy kényeztető thai masszázs színvonalát nyújtotta. (Ekkor még nem tudtuk, csak reméltük, hogy a vége "happy end" lesz.) Minden macerával együtt végül 18:15-re bent voltunk az állami arénában, és már csak a végelláthatatlan büfés sorbanállás választott el minket a 216. fővárosi derbitől. (A büfé árképzésénél az egyszerűségre törekedtek: 500 Ft-ot kértek 0,4l sörért és 0,33l szénsavas üdítőért egyaránt.)

Csapategység. A felfokozott hangulatú utazást és beléptetést kellemes meglepetések követték. Ránéztünk a bemelegítését végző Újpest-játékosokra: csupa motivált és eltökélt sportolót láttunk. A gyakorlatok elvégzése közben mindenki fegyelmezett volt, és rengetegszer bíztatták egymást a csapattagok, sok volt a taps, a pacsizás, a vállonveregetés, szóval a nem számszerűsíthető apróság, és a Csapat egysége szempontjából ezek a momentumok rengeteget tudnak számítani. A korábban tapasztalható klikkesedésnek nyoma sem volt, annak helyét átvette az alázat: a "ma megmutatjuk ezeknek" közösségi cél. A bemelegítés végén a játékosok kiintegettek és bevonultak az öltözőbe, a vendégszurkolók pedig azzal az érzéssel maradtak a lelátón, hogy itt ma valami lesz, és a hangerő ennek megfelelően került beállításra.

Fegyelem. Végig tartotta a hadrendet a csapat, végig megvolt a következetes meló. Vignjevic és stábja úgy beleerőltette a játékosok fejébe a taktikai alapokat, hogy azok minden játékhelyzetben elő tudjanak jönni. Lehet, hogy sántít a most következő párhuzam, de a Dárdai-féle Herthára emlékeztetett az Újpest játéka: szorgalmas és alázatos focisták csinálnak látszólag egyszerű dolgokat, és ezzel megvalósítanak egy edzői elképzelést. Persze tudjuk ám, hogy hohó, ez nem ilyen egyszerű. Jó végrehajtók kellenek az ilyen mutatványokhoz. A jók közül ezen az estén kiemelkedett Litauszki, Heris, Diagne és Hazard. Csapatszinten pedig azt kell kiemelnünk, hogy minden apró játékhelyzetben a nagy közös célt tartották szem előtt a focisták, nem volt egyénieskedés és elmaradtak a fölösleges kockázatvállalások.

Lila kanyar. Elfértünk volna 1500-an is a vendégben, de 1200 feltüzelt újpesti is elég volt ahhoz, hogy hangban elnyomja a kb. 16000 nézős hazai oldalt. A közös odautazás, a játékosokon látott elszántság és a hazai oldal passzivitása összeadódott, és felépítette azt a hangulatot, amelyben mindenki be akart kapcsolódni a szurkolásba. Mindenki odatette magát, prímán szóltak a hosszabb nóták is, de elsősorban az egyszerű, jól ismételhető rigmusok dübörögtek. Hatalmas megkönnyebbülést éreztünk a hazaiak les miatt érvénytelenített gólja után... mondanom sem kell, hogy ez is csak fokozta a fieszta-hangulatot. Balogh jól bekanyarított szögletéből Dinnye bebólintotta "a" gólt, és ekkor elszabadultak az érzelmek, egymás nyakába borultak az újpestiek, ismeretlenek ölelgették egymást, ahogy az ilyenkor lenni szokott - helyesen. A gól és a lefújás közötti kb. 30 percben már megállíthatatlan volt a henger, mindenki szurkolt, mindenki átadta magát a hangulatnak; a mérkőzés végén pedig együtt örült szurkoló, játékos, csere, stábtag és edző. Vignjevic nem akart szerepelni, de látható volt, hogy meghatja a lelátóról érkező pozitív visszajelzés.

Hallhatatlanok. Nem elírás. Ugyanis nem volt jelen a Tábor; nézők és szemlélődők voltak mindössze abban a stadionban, amelynek elődje (annak közönsége és atmoszférája) sokszor félelemmel töltötte el a vendégcsapat játékosait. Hallhatatlan volt a hazai kanyar, ami egy derbin elfogadhatatlan. A zöld klub körüli fejlemények, a széthúzás és a lelátói mozgalom hanyatlása most elkeserítő üzenetet küldött az FTC szimpatizánsainak: nincs már "Fradi-tábor" a stadionban, nincs többé félelmetes hangulat. A túloldalon talán ha 50-en erőlködtek, próbálkoztak szurkolással, de nem csatlakoztak hozzájuk elegen, így nem alakult ki jó hangerő. Újpestiként mindig is szerettük a ferencvárosi vendégszerepléseket, a velünk szemben ott verbálisan megnyilvánuló gyűlöletet, a hangpárbajokat és a meccsek presztízsét. Mindez most csak takarékon volt érezhető. A derbi sava-borsa most kevésbé volt markáns, de ez a helyszínen senkit sem zavart, mert eltöltött minket az öröm, a büszkeség és az érzés, hogy szurkolói szempontból is egyértelműen mi nyertük a mérkőzést.

A találkozó legelején bokasérülést szenvedett a hazaiak csatára. Böde Dánielnek jobbulást kívánunk, és asszem mindenféleképpen azt is, hogy mielőbbi sikeres felépülése után ott lehessen Franciaországban, és játékával segíthesse a magyar válogatottat az Eb-n!

A derbi kapcsán a számok és statisztikák sem maradhatnak el:

(forrás: InStat Hungary) 

(forrás: InStat Hungary) 

(forrás: InStat Hungary) 

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

A Grupiban jártunk, győztünk, szurkoltunk, tomboltunk és fotóztunk.

A képekért köszönet illeti Anikót és Kriszt.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Újra számolgathattuk a magunk mögött hagyott győzelmeket (Vasas, Békéscsaba, Honvéd és Haladás). Kijelenthető, hogy kezd összeérni Vignjevic mester sokadik újpesti gárdája is. Miközben a csapat szépen csendben húzta be a pontokat, addig az előttünk állók és az élmezőny csapatai is bukdácsoltak. Ezzel a jó sorozattal újra sikerült visszajönnünk a bajnokságba. A jobb szereplés belső okait nem tudjuk, de szembetűnik a csapat fizikális fejlődése: mitha jobban bírnák a melót a srácok a pályán és VAN EGY CSATÁRUNK Dinnye révén. Ami még kiemelendő, hogy az elmúlt eredmények igazolták Nebojsa munkásságát is.

Tehát egy szuper sorozat a bajnokságban, hizelgő ellenfél a kupában, ahol a döntőbe bejutás lehetősége adott. Hirtelen nem találok több motivációt, de mi, szurkolók kellően fel vagyunk spanolva minden jó eredménytől és hírtől. Tudjuk, hogy az OTP Liga OTP csapata megnyerte a bajnokságot már szeptemberben, de az OTP stadionban most megcsíphetjük őket!

Galéria. Lehet kattintani. Jó lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre a buzgóságtól. Ha kedd, akkor jött a Puskás csapata. Akarom mondani nem azé a kispesti Puskásé, hanem a Felcsútié. A történelmi szálak felhasogatásába ne menjünk most, hogy ők miért Puskás és ha nem Öcsi bácsi, akkor honnan ez a név és honnan ez a Felcsút. Mindenesetre az első osztályban már eddig 5 fellépésen túl vagyunk. A tavaszi 5-4 arányú parádés felcsúti győzelmünk még élénken élt az emlékezetünkben.

A kezdéskor nem látszott meg nagyon a nézőszámon, hogy ez egy hétközi forduló. Jó 300-an lehettünk a vendégben. A csapat lila alsóban és fehér mezben jött ki. Ritka az, hogy ennyire megkavart garnitúra. Az első félidőben érezhetően mi irányítottunk és vezettünk veszélyesebb támadásokat. Diagne fejesénél már örültünk, és nem hittük el, hogy a labda nincs bent. Heris a jobbon és Hazard a balon aktívkodott, míg középen Bardhi próbálkozott többször is célba venni a kaput.

A második félidőre egy visszavett újpesti csapat jött ki az öltözőből. Hiányzott a játékunkból a tempó, és szinte semi veszélyt nem jelentettünk az ellenfél kapujára. A félidő közepéhez közeledve a semmiből megszerezte a Felcsút a vezetést. A védelemünk egy-két helyzetnél igencsak bealudt, mint most és ennek megittuk a keserű levét.

Balajcza bravúrjával (Lencse labdáját védte) még partiban maradtunk. Elérkezett a 90. játékperc is... mikor már nem hittük itt semmiféle csodában és elkönyveltük a vereséget... akkor jött Lita gólpassza és Dinnye gólja, amely egalizálta az eredményt. Úgy örültünk, mintha ezzel a góllal vertük volna a falusi csapatot. A végén egy kis ünneplés és pacsizás a játékosokkal.

Pozitívum, hogy veretlenek maradtunk és vagyunk 5 meccse. Egy nyerhető találkozó volt, de volt tartás a csapatban és ha hétvégén elkenjük a briósékat, akkor még érhet valamit ez az egy pont. Gratula a csapatnak a küzdésért és Dinnyének a góljaiért!

Krisz

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Fellélegezhetünk. Minden a helyére került a IX. kerületben. A lila a minőség színe.

Köszönjük barátaink nevében is a régi-új szponzornak, a Telekomnak.

Nagy kár, hogy nem a mondjuk derbi előestéjére, december 11-re időzítették a kedveskedést.

Köszönjük a fotókat a facebookon megosztóknak!

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Szomoró, de nem voltunk jelen a Bozsik stadionban. Még szomorúbb, hogy rengeteg szurkolótársunk döntött úgy, hogy ők sem kísérik el a csapatot Dél-Pestre. Régen ez rangadó volt, ott kellett lenni. Régen a Kispest-Újpest meccs lefújása után még hetekig beszélgettünk a pályán történtekről és a lelátói látványokról. Ez ma már nincs így. Két okunk viszont lehet az örömre: megvan Kylian Hazard első NB1-es gólja, ráadásul a csapat elhozta mind a három pontot a Honvédtól.

Kezdő: Kovács - Mohl, Kálnoki Kis, Litauszki, Heris - Balogh, Hazard, Sankovic, Balázs, Bardhi - Diagne

Pad: Banai, Forró, Kecskés, Andric, Perovic, Cseke, Sallói

Megvan a 100. győzelmünk a piros-feketék ellen, a meccs összefoglalójából ki-ki döntse el magának, hogy Balázs Benjámin valóban lesen volt-e, vagy esetleg rosszul döntött Farkas Ádám játékvezető. Diagne megbízhatóan termeli a gólokat (a derbire is maradjon, köszi!) és Hazard is beköszönt; erre a belga tulaj szerint az ifjú tehetség hamarosan jól ki is növi a magyar első vonalat. Legyen igaza, persze. Vágyakról lehet beszélni, nyilatkozgatni, de ez nem fogja meghatni a focista esetleges nyugati kérőit.

Régenvárt idegenbeli győzelem! Jogos a játékosok öröme: Kispest-Újpest 1-2 (fotó: ujpestfc.hu)

A Mindenható Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke végre ki meri mondani, hogy a szervezet működése úgy ahogy van egy fostalicska, és hogy a nagy intézkedések hibás döntéseken alapulnak: szurkolói kártya erőltetése, kevesebb TV-s meccs, stb.

Légicsata kb. 1500 néző előtt (fotó: honvédfc.hu)

Hagyjuk is az egészet, és figyeljünk inkább a 17. bajnoki fordulóra, amikor is Szombathelyre látogat a csapat, családként elhoz valamennyi TAO-s pénzt és talán újabb 3 pontot. Utóbbi érdekel is.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Látható volt ezen a szeles novemberi estén a nyűglődés. Az, hogy annyira hiányzott a ZTE elleni kupavisszagávó az Újpest játékosainak, mint őzikének az erdőtűz. Pedig a válogatott szünet után elméletileg még jól is jön egy rákészülő tétmeccs a fontos hétvégi bajnoki előtt. A játékosok nem így gondolták. Ébresztő, fiúk, szombaton Kispestre megyünk!

Ők nyűglődtek a kezdőcsapatban: Kovács - Nagy T., Heris, Litauszki, Forró - Hazard, Balogh, Nagy G., Cseke, Sallói - Perovic

Ők a kispadon: Balajcza, Mohl, Kálnoki, Andric, Balázs, Diagne, Sankovic

Ők szenvedtek a lelátón: kb. 500 szurkoló, aki vette a fáradságot

Hazard még mindig nem találta meg a formáját, de most legalább becselezte magát a tizenhatoson belülre, ahol jól felrúgták; a megítélt büntetőt Balogh Bubu értékesítette. Nem tudtuk lehozni a meccset kapott gól nélkül egy másodosztályú csapat ellen. Diagne csereként fél órát kapott, de ennyi idő is elég volt neki ahhoz, hogy megcsinálja a show-t, rápróbáljon a tizire és összevesszen Balázzsal, majd Sallóival. Senkit sem illet dícséret a mutatott teljesítményért, de Cseke és Bubu valamennyire felfelé lógtak ki a mezőnyből.

Számtalan helyzetet dolgozott ki a csapat, a vendégek rengeteg amatőr labdaeladást ajándékoztak nekünk, így a játék jórészt a ZTE kapujának 20-30 méteres körzetében zajlott. Ennek ellenére kevés lövés ment kapura, és a hibát hibára halmozó zalaiak robotolós védekezéssel (valamint némi szerencsével) megúszták a verést. Egyértelmű, hogy koncentrációhiány és görcsösség áll az Újpest gólszegénységének hátterében... ziccerben rendre rossz döntést hoznak a lila támadók. Önbizalomtabletta orvosi javaslatra adható?

Az őszi szélben didergő szurkolók szíve és lelke pont nem a foci, hanem a félidei szünet egyik jelenete kapcsán melegedhetett meg. Történt ugyanis, hogy a második játékrészt megelőző kezdőrúgáshoz egy fiatalember sétált oda télikabátban és sapkában. A hangosbemondó közölte, hogy klubunk egykori játékosa, a leukémiával küzdő Lázár Bence fogja útjára indítani a labdát. A lelátó egyemberként tapsolt és biztosította támogatásáról Bencét. A meghatottság tapintható volt. Hisszük, tudjuk, hogy Bence megnyeri ezt a csatát!

A szombati bajnoki Kispesten pedig vagy csata lesz, vagy csak bohócligás lötyögés, de azért kíváncsian várjuk. Legalább kiderül, hogy ébresztőnek jó volt-e a Zete elleni alibi.

Frissítve galériával:

Hajrá Lilák! Mindenhol csak a Lila!

Magyarország labdarúgó-válogatottja oda-vissza legyőzte Norvégiát, ezzel kikívta a 2016-os franciaországi Eb-n indulás jogát.

A kontinensviadal 2016. június 10-én kezdődik. A csoportbeosztást 2015. december 12-én, az FTC-ÚJPEST derby napján sorsolják ki.

A továbbjutást, a győzelmeket és a gólokat a magyar válogatott a múlt héten eltávozott nagyok, Várhidi Pál és Fülöp Márton emlékének ajánlotta.

Hajrá Magyarország!

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

2015. nov. 2.: Öregfiúk bajnokság 10. ford. Duna Cipő-pálya

Újpest-Ferencváros 4-2 (3-0)

A mérkőzés jegyzőkönyve itt megtekinthető.

A helyszínen készült fényképeink közül:

 Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Ha az emlékeim nem csalnak, akkor a legutóbbi 2 békéscsabai fellépésünkkor (2003/04-es és 2004/05-ös idény) úgy látogattunk a Vihasarokba, hogy csapatunk azt megelőzően kimagaslóan alulteljesített. 2003-ban egy idegenbeli 1:0-ás siófoki vereséget követően, egy otthoni 2:1-es zakóba szaladtunk bele egy akkori gyengécske vidicskétől. 2004-ben az UEFA Kupa stuttgarti párosításának első meccsét Újpesten játszották, amelyen simán 3:1-re elkent minket a német alakulat telt ház előtt (Grósz nagy meccse volt - a szerk.), majd pár napra rá a Sopron együttese ugyancsak hazai környezetben 4:1-re pofozta el a mieinket. Kétkedve fogadkoztunk, hogy “mi lesz ezzel a csapattal idén.” A hullámzó teljesítmények nem mutatták meg a csapat akkori valódi arcát.

A következő csabai akadályokat azonban sikerrel vettük ezekben az években! Jókor jöttek a győzelmek a gyászos eredmények után. Mindkét évben a többség leírta azt az Újpestet, amely a bajnokság végére 2004-ben 1 ponttal maradt le a bajnoki aranyról, míg 2005-ben bajnoki bronzéremmel zárt. A mai napig köszönjük nektek, fiúk!

A mostani felállás kicsit abban hasonlít az említettekéhez, hogy a többség most sem értékeli többre ezt a csapatot. Érthető. Elfogadható. A hasonlóságokat keresve: idén sem szárnyalunk a bajnokságban (eddig). Most viszont jöhetett a csapat 3. fellépése egy hét alatt, amiből kettőt behúztunk!

Kezdőcsapat: Balajcza - Forró, Kálnoki Kis, Litauszki, Heris - Nagy G., Balogh, Sankovic, Andric, Bardhi - Diagne

Pad: Kovács, Mohl, Nagy T., Hazard, Perovic, Sallói, Kecskés

Ebben a bajnoki kiírásban az első csipős hidegben rendezett találkozónk nem csipkedte meg játékosainkat. Az első korai, veszélytelennek tűnő hazai szögletrúgást a bealudt Balajcza nem húzta le, így azt a hazaiak játékosa akadálytalanul stukkolhatott a hálóba. Az első 25 percben kellemetlen hazai nyomást érezhettünk a kapunkon, amiben a legmelegebb egy csabai kapufa volt szabadrúgásból. Ekkor úgy tűnt, hogy nem csak a gólt úsztuk meg, de a meccset is. A mi oldalunkról az első félidőbe egy Diagne-helyzet és egy veszélyes Bardhi-löket fért bele.

A szünet után sem változott semmi a pályán. Sok kicsi passz, oldalra, hátra és néha előre, tili-toli. Nem sikerültek a beadások, sem az elfutások a széleken. Nem mentünk bele cselekbe és esélyünk sem volt a kapujuk elé betömörülő csabaiak között. Nagyjából 70-75 percig semmi érdemleges nem történt.

Az egyre erősödő kritikák hatására vagy mert kilyukadt a csabai lufi, de lehet mindkettő és egyik sem, elkezdődőtt valami fociszagú a pályán, amit azelőtt nem láttunk. Kb. 10 perc volt hátra, ami alatt Diagne (újabb) góljával egalizáltuk az eredményt, majd a csereként beáló Perovic találatával már vezetést is megszereztük. Ajtó-ablak helyzetek! Balogh megpattanó lövése és Diagne fejese a kapufáról kifelé pattant. Újabb nagy helyezetek! Balogh szép lövőcsele után kimaradt a lehetőség, és akkor itt még nem is beszéltünk Diagnéról, aki szemben a kapuval gurított mellé. És még a kegyelemdöfés! Bubu pofozota be a labdát az utolsó percben Sallói gólpasszából.

Negyed órával vége előtt elképzelni sem tudtuk, hogy itt 3:1-re nyerünk. Az összképet nézve viszont megérdemelt a győzelmünk! Az utolsó 3 meccsünk mérlege pedig: 3 győzelem, 10-1-es gólkülönbséggel. A játékot szerencsénkre nem pontozzák, ennek ellenére értékeljük a győzelmet és megbecsüljük a jó sorozatot, amiért gratulálunk a csapatnak! Jöhetnek a sunyi győzelmek! Meneteljünk együtt!

Sok sikert a csabai Liláknak a bajnoksában!

Krisz

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!