Újra számolgathattuk a magunk mögött hagyott győzelmeket (Vasas, Békéscsaba, Honvéd és Haladás). Kijelenthető, hogy kezd összeérni Vignjevic mester sokadik újpesti gárdája is. Miközben a csapat szépen csendben húzta be a pontokat, addig az előttünk állók és az élmezőny csapatai is bukdácsoltak. Ezzel a jó sorozattal újra sikerült visszajönnünk a bajnokságba. A jobb szereplés belső okait nem tudjuk, de szembetűnik a csapat fizikális fejlődése: mitha jobban bírnák a melót a srácok a pályán és VAN EGY CSATÁRUNK Dinnye révén. Ami még kiemelendő, hogy az elmúlt eredmények igazolták Nebojsa munkásságát is.

Tehát egy szuper sorozat a bajnokságban, hizelgő ellenfél a kupában, ahol a döntőbe bejutás lehetősége adott. Hirtelen nem találok több motivációt, de mi, szurkolók kellően fel vagyunk spanolva minden jó eredménytől és hírtől. Tudjuk, hogy az OTP Liga OTP csapata megnyerte a bajnokságot már szeptemberben, de az OTP stadionban most megcsíphetjük őket!

Galéria. Lehet kattintani. Jó lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre a buzgóságtól. Ha kedd, akkor jött a Puskás csapata. Akarom mondani nem azé a kispesti Puskásé, hanem a Felcsútié. A történelmi szálak felhasogatásába ne menjünk most, hogy ők miért Puskás és ha nem Öcsi bácsi, akkor honnan ez a név és honnan ez a Felcsút. Mindenesetre az első osztályban már eddig 5 fellépésen túl vagyunk. A tavaszi 5-4 arányú parádés felcsúti győzelmünk még élénken élt az emlékezetünkben.

A kezdéskor nem látszott meg nagyon a nézőszámon, hogy ez egy hétközi forduló. Jó 300-an lehettünk a vendégben. A csapat lila alsóban és fehér mezben jött ki. Ritka az, hogy ennyire megkavart garnitúra. Az első félidőben érezhetően mi irányítottunk és vezettünk veszélyesebb támadásokat. Diagne fejesénél már örültünk, és nem hittük el, hogy a labda nincs bent. Heris a jobbon és Hazard a balon aktívkodott, míg középen Bardhi próbálkozott többször is célba venni a kaput.

A második félidőre egy visszavett újpesti csapat jött ki az öltözőből. Hiányzott a játékunkból a tempó, és szinte semi veszélyt nem jelentettünk az ellenfél kapujára. A félidő közepéhez közeledve a semmiből megszerezte a Felcsút a vezetést. A védelemünk egy-két helyzetnél igencsak bealudt, mint most és ennek megittuk a keserű levét.

Balajcza bravúrjával (Lencse labdáját védte) még partiban maradtunk. Elérkezett a 90. játékperc is... mikor már nem hittük itt semmiféle csodában és elkönyveltük a vereséget... akkor jött Lita gólpassza és Dinnye gólja, amely egalizálta az eredményt. Úgy örültünk, mintha ezzel a góllal vertük volna a falusi csapatot. A végén egy kis ünneplés és pacsizás a játékosokkal.

Pozitívum, hogy veretlenek maradtunk és vagyunk 5 meccse. Egy nyerhető találkozó volt, de volt tartás a csapatban és ha hétvégén elkenjük a briósékat, akkor még érhet valamit ez az egy pont. Gratula a csapatnak a küzdésért és Dinnyének a góljaiért!

Krisz

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!