Ha az emlékeim nem csalnak, akkor a legutóbbi 2 békéscsabai fellépésünkkor (2003/04-es és 2004/05-ös idény) úgy látogattunk a Vihasarokba, hogy csapatunk azt megelőzően kimagaslóan alulteljesített. 2003-ban egy idegenbeli 1:0-ás siófoki vereséget követően, egy otthoni 2:1-es zakóba szaladtunk bele egy akkori gyengécske vidicskétől. 2004-ben az UEFA Kupa stuttgarti párosításának első meccsét Újpesten játszották, amelyen simán 3:1-re elkent minket a német alakulat telt ház előtt (Grósz nagy meccse volt - a szerk.), majd pár napra rá a Sopron együttese ugyancsak hazai környezetben 4:1-re pofozta el a mieinket. Kétkedve fogadkoztunk, hogy “mi lesz ezzel a csapattal idén.” A hullámzó teljesítmények nem mutatták meg a csapat akkori valódi arcát.

A következő csabai akadályokat azonban sikerrel vettük ezekben az években! Jókor jöttek a győzelmek a gyászos eredmények után. Mindkét évben a többség leírta azt az Újpestet, amely a bajnokság végére 2004-ben 1 ponttal maradt le a bajnoki aranyról, míg 2005-ben bajnoki bronzéremmel zárt. A mai napig köszönjük nektek, fiúk!

A mostani felállás kicsit abban hasonlít az említettekéhez, hogy a többség most sem értékeli többre ezt a csapatot. Érthető. Elfogadható. A hasonlóságokat keresve: idén sem szárnyalunk a bajnokságban (eddig). Most viszont jöhetett a csapat 3. fellépése egy hét alatt, amiből kettőt behúztunk!

Kezdőcsapat: Balajcza - Forró, Kálnoki Kis, Litauszki, Heris - Nagy G., Balogh, Sankovic, Andric, Bardhi - Diagne

Pad: Kovács, Mohl, Nagy T., Hazard, Perovic, Sallói, Kecskés

Ebben a bajnoki kiírásban az első csipős hidegben rendezett találkozónk nem csipkedte meg játékosainkat. Az első korai, veszélytelennek tűnő hazai szögletrúgást a bealudt Balajcza nem húzta le, így azt a hazaiak játékosa akadálytalanul stukkolhatott a hálóba. Az első 25 percben kellemetlen hazai nyomást érezhettünk a kapunkon, amiben a legmelegebb egy csabai kapufa volt szabadrúgásból. Ekkor úgy tűnt, hogy nem csak a gólt úsztuk meg, de a meccset is. A mi oldalunkról az első félidőbe egy Diagne-helyzet és egy veszélyes Bardhi-löket fért bele.

A szünet után sem változott semmi a pályán. Sok kicsi passz, oldalra, hátra és néha előre, tili-toli. Nem sikerültek a beadások, sem az elfutások a széleken. Nem mentünk bele cselekbe és esélyünk sem volt a kapujuk elé betömörülő csabaiak között. Nagyjából 70-75 percig semmi érdemleges nem történt.

Az egyre erősödő kritikák hatására vagy mert kilyukadt a csabai lufi, de lehet mindkettő és egyik sem, elkezdődőtt valami fociszagú a pályán, amit azelőtt nem láttunk. Kb. 10 perc volt hátra, ami alatt Diagne (újabb) góljával egalizáltuk az eredményt, majd a csereként beáló Perovic találatával már vezetést is megszereztük. Ajtó-ablak helyzetek! Balogh megpattanó lövése és Diagne fejese a kapufáról kifelé pattant. Újabb nagy helyezetek! Balogh szép lövőcsele után kimaradt a lehetőség, és akkor itt még nem is beszéltünk Diagnéról, aki szemben a kapuval gurított mellé. És még a kegyelemdöfés! Bubu pofozota be a labdát az utolsó percben Sallói gólpasszából.

Negyed órával vége előtt elképzelni sem tudtuk, hogy itt 3:1-re nyerünk. Az összképet nézve viszont megérdemelt a győzelmünk! Az utolsó 3 meccsünk mérlege pedig: 3 győzelem, 10-1-es gólkülönbséggel. A játékot szerencsénkre nem pontozzák, ennek ellenére értékeljük a győzelmet és megbecsüljük a jó sorozatot, amiért gratulálunk a csapatnak! Jöhetnek a sunyi győzelmek! Meneteljünk együtt!

Sok sikert a csabai Liláknak a bajnoksában!

Krisz

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!