Pontosan két hete ikszeltünk le a bunkerfoci ellen. Szenvedtünk, kínlódtunk a pályán és a lelátón egyaránt. Tehetetlenségünkben semmi többre nem futotta azon az estén. Sajnáltuk. Na de azon is túl vagyunk... és következett a bajnokság harmadik körének első mérkőzése, amelyen a kék-fehérek által bérelt Fáy utcai stadionba látogattunk.

A pálya minősége és az ellenfél megszokott bunkerfocija miatt egyáltalán nem számítottunk szép labdarúgásra. Megtelt a vendégszektor, mire a „stadionhoz” értünk  és még kint is szép számmal voltak lila szurkolók. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan oldja meg az MTK ezt 500 jeggyel. Nyáron a Vasas ellen voltunk itt ezren. Végül megoldották 500 jeggyel, amikor az elfogyott, mondván: ”Menjetek haza! Nincs több jegy!” De a stadion majdnem üres volt a vendégszektorokon kívül.

Az első félidőben inkább csak Lencsét keresték a társak labdákkal és néhány Andric-próbálkozás volt még, de több nem, ami említésre méltó lehetne. Mentünk volna előre és csináltuk volna, de minden megakadályoztak 10 emberrel védekezve. Látszott, hogy az MTK kopírozta az ellenünk bevált taktikáját. Ne hagyjanak minket játszani, lassítsák a játékunkat és gyorsan kontrázni.

Nem erőltettük a játékunkat, a gyors rövid és sok passzos játékot. (Nehéz is lett volna az angyalföldi libalegelőn.) A második félidőre inkább előre rúgtuk vagy felívelgettük a labdákat, tényleg nem volt szép. Egy közeli szabadrúgás volt talán a legnagyobb helyzetünk, amit Balogh Bubu tekert rá erőtlenül… a kapus kezei közé. Nem sokra rá a semmiből megszerezték a hazaiak a vezetést. Egy beívelés után kapitulált a védelmünk (Kálnoki és Balajcza csúnyán bealudtak).

A gól után kezdtünk csak inkább felpörögni. Jöttek a cserék és beállt Kabát Peti, aki nem kis lendületet vitt a pályára és akinek a passzából Bardhi megpattanó lövésével egalizáltuk az eredményt. Benne volt a végére a slusz poén, még egy találat a meccsben, ami mindent eldönt. Jött is, de azonban nem a mi oldalunkon. Torghellét ezúttal sem tudtuk hatástalanítani, aki egy előretekert labdát vett le és birkózott középre a csapattársnak, aki közelről bepasszolta a győztes találatot. (Torghelle ellenünk: 2 meccsen 1 gól + 2 gólpassz)

Ezzel véget ért egy szép, 10-meccses veretlenségi sorozat. Sok szépet és jót nem tudunk erről a meccsről elmondani. Nem lehet minden meccsen jól játszani és minden meccset nyerni. Lehet, hogy ez a vereség jókor jött a fejeknek. Gyorsan el kell felejteni az MTK létezését és a következő mérkőzésre gyúrni, hogy visszakerüljünk a második helyre.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!

Képeink: