Nem nagyon szokhattuk meg az utóbbi években azt, hogy zsinórban négy meccset nyernek a Lilák, szóval ízlelgessük kicsit: négymeccses győzelmi sorozat. Persze a bajnokság végkimenetelére nézve már nincs sok relevanciája az Újpest kései feltámadásának, de a győzelmeknek mindig örülünk - most is. Vizuálisan is rendben volt ez a találkozó, a két kapott gólon meg siránkozzon a radai rosseb!

Nyíregyházán jövőre is láthat a publikum NB1-es meccseket (fotó: nyiregyhazaspartacus.hu)

Gyors fejszámolásom alapján 4 gól született a csapat 4 kaput eltaláló lövéséből. Szóval baromi keveset próbálkoztunk (ejnye-bejnye!) ellenben azt jó találati százalékkal. Az egész szezonunk legszürreálisabb jelenetsora volt, amikor a meccsen addigra már gól és gólpasszt is jegysző Stani a 75. percben egy jó ütemű, rafkós passzal kihagyhatatlan gólhelyzetbe hozza a csereként beállt Bardhit, aki meg a jobb kapufa mellé gurít. Vagy felpattant előtte a bogyó, vagy nem, mindenesetre ez a kis jelenet megmutatta, hogy milyen egyszerű lenne (vagy inkább: lett volna a korábbi huszonvalahány mérkőzésen...)  kontrákból gólt lőni ebben a lomha magyar bajnokságban,

Kezdő: Balajcza - Heris, Litauszki, Hudák, Forró - Nagy G., Balogh, Stani, Suljic, Andric - Ojo

Padon: Banai, Addo, Tcveiba, Bardhi, Sankovic, Perovic

Hiába kereste a 3214 kilátogató néző a csapatban Negót, aki sárgalapos eltiltását tölti. Az ő átmeneti hiánya miatt alakult át úgy a védelem, hogy Heris jobbra ki, az ő helyére Hudák be, Forró és Lita pedig maradtak az eredeti helyükön. A középpályán eleinte ráncoltam a homlokom azon, hogy nem a biztosat választotta Vignjevic mester mondjuk Addo pályára küldésével, és helyette a kockázatosabbnak tűnő Stani vonult ki kezdeni. Abból indultam ki, hogy Stani sem önbizalom, sem labdaszerzés, sem ütközés dolgában nem áll olyan jól. Aztán tessék: gól és gólpassz. Stanit ezúttal muszáj vagyok megkövetni, most nagyon is kijött neki a lépés, ráadásul ha Bardhi nem olyan kis hebrencs a gólhelyzetben a végén, akkor máris 2 assziszt szerepelhetne a szerb középpályás neve mellett - és 5 gól az Újpest lőlapján. (Ráadásul, a képek tanúbizonysága szerint megállapíthatjuk, hogy két labdás edzés között Filip Stanisavljevic nem unatkozott, hanem bezárkózott a konditerembe és atomizmosra pattintotta magát.)

Kim Ojo: 2 gól, 0 sárga lap (fotó: ujpestfc.hu)

Ojo pedig Ojo. Erről nincs sokat beszélni. Arról van inkább, hogy most végre megkapta azt a támogatást a szélekről, amit eddig ő is várt, meg a közönség is. Elvégre ha van egy hegyomlásnyi (192 cm magas) erőcsatárunk, akkor csak pattintsunk már a fejére meccsenként 2-3 beadást, ugye? Ugye. Még akkor is, ha (átmenetileg?) labdaügyetlen. Ez most végre összejött, sőt! Az első gólt lábbal sodorta be, a második találatát pedig fejjel stukkolta a repülő (csere)kapus és a léc közé... Suljic mérnöki beadása után. Kim Ojo és az Újpest FC formája hasonló ívet ír le az idényben: mindkettő a végére kezdi megtalálni játékának és lehetőségeinek teljes szélességét. Kicsit talán későn, és őszig még sok víz lefolyik a Dunán, de a folytatás még tartogathat örömöt a lila-fehérek híveinek.

"Pózolj idegenben lőtt 4 góllal" (fotó: ujpestfc.hu)

A nyírségiek bebizonyították, hogy a küzdőszellemük és a lelkesedésük alapján az NB1-ben van a helyük jövőre is, viszont azt is megmutatták, hogy Mátyus tanár úr Helyzetkihasználás és Taktikai fegyelem című foglalkozásaira a 2015/16-os tanávben is be kell íratkozniuk. Ha nem barmolnak el annyi de annyi helyzetet Szabi kapuja előtt, akkor a 4-2 arányú vereség helyett simán 6-4 arányú győzelemmel abszolválhatták volna a találkozót. Elképesztően sokat támadtak, és ugyanilyen pontatlanul és idegesen üzemelt a nyíregyi támadósor az újpesti harmadban. Erre azért térek ki külön, mert a mérkőzés után Mátyus arra célozgatott, hogy érdekes jelenségeket tapasztalt stb., de ha Pekárék belőtték volna a féltucat helyzetüket, akkor biztos nem csípte volna a szemét az, amit végül is nem mondott ki konkrétan.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!