A kezdésre összesereglett 1.400 néző, köztük a kb. 250 vendég szurkoló pontosan tudta, hogy mik a prioritások: a Csabának életbevágóan fontos az NB1-es tagság kiharcolása, ellenben a kupa leljesen mindegy; a vendég Újpestnek pedig elsődleges a kupagyőzelem, de az elhullajtott bajnoki pontok miatt már lényegében beleférhet pár betli, de semmi esetre sem a közvetlen riválisok ellen.

Túl sok szót nem érdemes erre a gyatra meccsre pazarolni. Volt egy összeszedett Békéscsaba, egy alulmotivált Újpest, sok bosszantó hiba és rengeteg rossz megoldás, valamint egy csereként szerephez jutó, de a döntő pillanatban fel sem ugró Mohl Dávid, aki mögül a 89. percben győztes gólt fejelhetett a hazaiak játékosa. Nézni is kínos volt a vergődést, pláne a kapott gólt. De a találat után legalább Windecker jól leordította a hibázó Mohlt. Valami érzelem, mégis.

Sokunknál kihúzta a gyufát Diarra alacsony színvonalú játéka is, de a gond alapvetően nem az ő szintjén volt, hanem az összes játékos hozzáállásával: annyit tettek, hogy kivitték a mezeket a pályára és várták a gólt. A sereghajtó ellen 90 perc alatt csak 2-szer kaput találni, miközben a tabellautolsó 5-ször is nagy védésre késztette Balajczát... szóval beszédes számok ezek... (Szabi tartotta meccsben a csapatot, egészen az utolsó percekig.)

Bajnokin legutóbb a Diósgyőr elleni december eleji hazain lőttünk 1-nél több gólt (egész pontosan kettőt), viszont a nulla is rég fordult elő: október, Paks, rettenetesen rossz forma.

Jön egy kis szünet a válogatott barátságos meccse miatt.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!