Az a mintegy 400-450 lila fanatikus, aki szombaton elkísérte szeretett csapatát ebbe az egzotikus környezetbe, pontosan tudja, hogy a történteket nagyon nehéz szavakba önteni. Egy jogos tizivel vezettünk, majd kis odafigyeléssel és ésszel kézben kellett volna tartani a találkozót, sőt: agyonverhettük volna a vergődő hazaiakat. A játék képét és a helyzeteket tekintve 0-3 lett volna a realitás. 

Ehelyett a játékosok megijedtek a lehetőségtől. A gyalázatos végeredmény ismert.

Kezdőcsapat: Balajcza - Nagy G., Litauszki, Kálnoki, Mohl - Bardhi, Balogh, Sankovic, Hazard - Sallói, Diagne

Kispad: Kovács, Gubacsi, Perovic, Filkor, Vadász, Tóth, Pávkovics

A görcsösen és ötlettelenül támadgató miskolciakat 4-5 alkalommal is sikerült lekontrázni, de a támadó harmadba belépve játékosainkat elkapta a para, hogy te jó ég, itt kapura kell lőni, és ha elcseszem, akkor a Sporttól csak 3-as osztályzatot kapok. Remegő lábakkal nem lehet focizni. (A helyszínen készült fotóinkat viszont itt lehet lapozgatni.)

 Szöglet, fejes, gól (fotó: dvtk.eu)

Szóval vezettünk idegenben, kb. 4000 hazai többnyire csendben szemlélte az eseményeket, a táborok pedig énekeltek az augusztus végi napsütésben. A fordulópontot az addig példásan focizó középhátvédünk, Kálnoki Kis Dávid sérülése és lecserlésée jelentette a 87. percben. Jött a helyére a sorozatos sérülésekből épp csak összedrótozott és érthetően meccshiányos Vadász Viktor, és vagy miatta vagy sem, de tény: nyolc perc alatt kaptunk két gólt. (Vadásznak a meccs másnapján az Újpest FC megköszönte az erőfeszítéseket és a játékjogát elpattintotta a Békéscsabának.)

MLSZ FEB: hallójárati rendellenességek (fotó: Újpest Fórum)

Rúgattunk a fogalmatlan DVTK-val két gólt; és ilyet még egy középcsapat sem tehet meg. Ez nem az Újpest FC szintje. Ahogy az sem a Mi Szintünk, ahogy a játékosaink csürhe módjára beszédelegnek az öltözőbe egy ilyen értékelhetetlen végjáték után. Az lett volna a minimum, hogy az időt és pénzt nem sajnáló szurkolóik elé odaállnak, és megtapsolják őket a szombati napjuk beáldozásáért. Egyetlen kivétel volt, Balogh Bubu, aki legalább a pálya széléig kisétált és megtapsolta a tábort. (Hátranézett, hogy követik-e őt a csapattársak... nem tették...)

Kedd: csörög a pénztárgép (fotó: TrollFoci) 

Nagyon nem károgással akartam befejezni ezt a posztot, de ha az előttünk tornyosuló meccsekre nézünk, akkor nem túl rózsás a helyzetünk: fradi, Videoton, MTK, Debrecen...

Jön a válogatott szünet és utána a derbi.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!