Nagy várakozással tekintettünk az 5. bajnoki forduló elé: a Honvéd elleni meccs mindig parázs ütközetnek számít a pályán és a lelátón egyaránt. Igen, igen kivételek mindig vannak és voltak is , amikor esélyt sem adtunk a XIX. kerületieknek. Az elmúlt 15 évben például amikor 2001-ben 7:2-re és 2006-ban 7:0-ra daraboltuk fel a vendégeket a Megyerin. A „heti hetes“ legjobb előadási, ha még emlékeztek rá!? De volt egy emlékezetes 4:0-ás győzelmünk még 2002-ben és egy 4:1-es 2011-ben idegenben. A hétközi kellemes vértessomlói kupameccsünk után már nagyon vártuk az újabb fellépést, ezt a rangadót a jól rajtoló kispestiek ellen... és reménykedtünk abban, hogy most odaszúrunk nekik egy szép győzelemmel.

Újra hazai környezetben szurkolhattunk kedvenc csapatunknak. A hőség erre a hétvégére is tovább tartott, és a csapat játéka is nagyban tükrözte az előző két mérkőzésünk teljesítményét. Nem sok minden változott tehát. Ami viszont nem maradt változatlan az előző hazai meccseinkhez képest az az, hogy most még többen szurkoltak a táborban (a D Lelátón), jóval többen voltak a B Teraszon, és szemlátomást az A Teraszon is valamivel többen foglaltak helyet! Ez az, és még mindig tudunk többen lenni! Meg kell említeni, hogy jó látni egy-egy régi barátot és ismerőst, vagy csak ismerős arcokat, hogy újra jönnek. (Hivatalos nézőszám: 4157 - forrás: ujpestfc.hu)

A mérkőzése eleje a megszokott ismerkedéssel, „pusziszkodásokkal” és tapogatózásokkal folyt. A széleken Mohl, Hazard, Nagy Gábor és Suljic révén próbáltunk előre rövid passzos támadásokat vezetni, de sajnos nem nagyon tudtak a fiúk kibontakozni. Kis területeken járattuk a labdát, a betömörülő kispesti csapat előtt, így nagyon a támadásaink elég lassan épültek fel. Suljic itt-ott megvillant cseleivel és elfutásaival a középpályánk jobb szélén, de érkezők a labdákra és megjátszható társak nem nagyon akadtak elől. Perovic nagyon nehezen volt megjátszható. Ő alkotta ezen a napon a csatársorunkat. (Na az is egy változás, hogy az idei 5. meccsünkön visszaálltunk az egycsatáros játékra.)

Bardhi sem tudott a középpályán mit kezdeni az előtte tömörülő kispesti fallal, amely jóval magasabb emberekből állt, így kénytelen volt rendre csak vissza játszani. Labdáival javarészt Baloghot és Sankovicot találta meg. Nagyon felkészült csapat érkezett a Szuszába, ezt érezhettük a helyszínen, és a Honvéd gyors ellentámadásaival jelezte, hogy nem is csak az egy pontért jött. A játék képét megfigyelve beérték volna 1 ponttal is, mint minden vendégcsapat (lásd a felcsútiak a múlt héten). A játék csordogált... ivószünet... aztán félidő. Feljegyezhettünk egy veszélytelen Hazard-lövést vagy 18 méterről és egy Bardhi-szabadrúgást, amelyet Kemenes lazán fogott. Ez az első félidei produkció langyosra sikeredett, mert míg a mi oldalunkon az “ami nem megy, nem kell erőltetni“-t láttuk, addig a másik oldalon a „minek erőltessem, ha nem szükséges“ érződött.

A hangulatra pedig nem lehetett panasz! A 10. és 15. perc között feldörrent az „Újpest szurkolók vagyunk“ , amelyet rögtön a „Kispest szurkolók vagyunk“ felelgetős jött és ment a versengés a lelátón... hol itt, hol ott voltak hangosabbak a táborok. Mentek az apróbb ide-odaszúrások is. Minden elismerés a táboré a sportszerű szurkolásért!

A második játékrészre egy felpörgött újpesti csapatot vártunk, amelyik gyorsabb fokozatba kapcsol és szó szerint nekimegy az ellenfelének. Ehelyett semmi sem változott... de valami mégis. A 40 fokban váratlanul a hidegzuhany. Egy szöglet utáni kavarodást követően a vörös-feketék csatára, Youla laposan az üres kapuba bombázott, megszerezve ezzel a vezetést a vendég csapatnak: 0:1. (Ismerős, mint 1 hete, a semmiből, mielőtt teljesen bealudtunk volna!) És máris hátrányban voltunk. Rápillantottunk az eredményjelzőre és ott ezt láttuk: 63. A 90 percből 63 percen keresztül képtelenek voltunk egy veszélyes támadás kialakítására! Érezte Vignjevic, hogy ez így nem maradhat. Jött is a kettős embercsere: Hazard, Perovic le; Tóth, Vadász be. Suljic átkerült a bal oldalra (szegény nagyon sokat szenvedett Baráthtal szemben és rengeteg egymás ellenit elveszített), Nagy Gabi pedig kikerült a jobb szélre. Pár perc múlva Bardhi le és Cseke be. Ő a középpálya jobb szélen játszott, amivel Nagy meg beljebb mehetett.

Végre! Az edzőnk úgy megkeverte a lapokat, és olyan sok váratlant húzott, hogy teljesen felborult a pálya. 11 kispesti próbálta kihúzni a végéig kapott gól nélkül. Tóth remek helyzetbe kerülhetett volna, ha nem dobja el magát és sárgul be feleslegesen. Mohl fantasztikus szabadrúgását, egy védő mentette fejjel a gólvonalról. Suljic remekül húzogatott a bal szélen és futott el. Tóth veszélyes lövése a bal oldalról. Egyre erőteljesebbek lettek a rohamaink, de már nem volt sok hátra. Balogh bal oldali szabadrúgása Cseke elé pattant aki egy lövő csel után elfektette a védőt, rősen lőtt és Kemenes lábbal kitolta a labdát... ez sincs bent!

De jöhetett egy szöglet, amelyet Balogh tekert be és egy kispesti védő fejéről Tóth Patrikhoz pattant aki mellre vette a bőrt, majd egyből ellőtte azt, amely laposan a lábak között a kapuban kötött ki! Gól! Gól! Megvan! 1:1! Az utolsó előtti percben! De jó érzés örülni az ilyen góloknak és az, amikor így felrobban a Szusza! Ott van! De, megint! De miért kell eddig várni?! Miért kezdünk el csak az utolsó 20 percekben játszani?! Miért várunk 65 percet, hogy változtassunk a csapatban azon, ami nem működik!Legalább visszahoztuk 1 pontra!

Gratulálunk, Patrik a gólodhoz! További sok újpesti gólt kívánunk a folytatásban!

Nem sokkal az egyenlítésünk után le is fújta Vad II a rangadót. Felejthető meccs volt egy felejthetetlen végjátékkal. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Ennél több kell a folytatásban egy-két poszton! Egy hét múlva még nehezebb összecsapás vár a mieinkre, mert a Haladás egy jó formában levő csapattal fog érkezni a Megyeri útra! Ott találkozunk!

Krisz

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!