Kellett aludnom néhányat erre a meccsre. Nyerni jó, idegenben nyerni pláne jó, de azért az egyfélidős Vasas legyőzését nem biztos, hogy pezsgőfürdővel kísérném le. Vignjevic mester is valahogy úgy lehet ezzel, hogy a frissen feljutott piros-kékek ellen a kötelező három pont behúzva, vasárnap pihenés, de hétfőn össze kell trombitálni a csapatot, és a földön tartani a játékosokat. Az angyalföldi 3-1-es győzelem részletei következnek.

A korábbi újpesti gólvágó és közönségkedvenc, Szanyó Karcsi a Vasas trénereként nézhetett szembe egykori csapatával. Prolicensz hiányában azonban hivatalosan nem ő vezetőedzette az aranylábú angyalföldieket, hanem a mindig kameraképes és nyilatkozatkész Simon Antal - ezek szerint utóbbi rendesen dokumentált rendes szakember. A tavalyi NB2-es bajnok piros-kékeknél nyáron összevásároltak mindenféle jött-ment labdakergetőt, a keretük nagyon érdekes olvasmány, és (nem bántásból, azonban) mindennél beszédesebb az, hogy az anno Újpestről elküldött Remili Moha, a 32 évesen mlg mindig nagyon nagy ígéret Czvitkovics Cica, illetve az immár 38 esztendős Kenesei Kenő dolga lesz idén ennek a szedett-vetett csapatnak a benttartása. Szép feladvány, sok sikert!

Lila-fehér kezdő a második fordulóban: Balajcza - Forró, Mohl, Heris, Nagy G. - Balogh, Hazard, Filkor, Suljic, Sankovic - Sallói

Az élénk kispad: Kovács, Cseke, Vadász, Pávkovics, Bardhi, Perovic, Tóth

A kezdőtizenegy csak nagyon rövid ideig maradt pályán, mert Filkor annyira keményen beküzdötte magát a csapatba, hogy a 8. percben alaposan megsérült egy katonás sprint következményeként; majd a 39. percben ismét az újratervezés gombot kellett nyomogatni, ugyanis Forró is kényszerű csere alanya lett. Mindkettőjüknek mielőbbi gyógyulást kívánunk!

Elsők:
- Mohl első újpesti gólja (egyben az első újpesti gól a szezonban)
- Sallói első NB1-es gólja
- Sankovic első bajnoki találata (megpattant, de kit érdekel?) 

Negatívumok:
- Sok a sérültünk
- Naponta újra kell alkotni a védelmet
- Vad II. megint össze-vissza alapon fújdogál
- Hangya mutogat, mintha már lenne ő "valaki"

Lázok Jani kihagyott tizenegyese vagyok (Vasas-Újpest 81. perc)

Ha van valakiben megfigyelői hajlam, akkor igazán lekövethetné a szezont abból a szempontból, hogy a most két gólpasszt jegyző Asmir Suljicot hányszor akadályozzák meg szabálytalanul a játékban, értsd: rúgják fel irgalmatlanul. Előzetesen az lenne a tippem, hogy mérkőzésenként legalább 8-10 alkalommal kaszálják el, és 2-3 sárgát szednek össze róla az ellenfél játékosai. Nem lennék meglepve, ha a témát hamarosan felkapná a magyar sportsajtó. Röviden, de meg kell dícsérnünk Pumuklit, elvégre a második játékrészben hasznosan, szépen és csapatcentrikusan teljesített, és mintha tanult volna a Paks-meccsen elkövetett hibáiból. Megjátszható volt, sokat kommunikált a csapattársakkal és passzolt. Passzolt. Jó helyekre. Apropó helyek: ha van csatár, akire fel lehet játszani a labdát, akkor máris több opciója van egy kreatív középpályásnak.

Szintén asszisztot adott Balogh Bubu, aki a sérülések miatt átfazonírozott védelemben játszotta le a mérkőzés nagyobbik felét. Munkaköri leírása alapján neki a középpályán kellene robotolnia és pontrúgásokat a kapu elé tekernie, most viszont balbekkben nyomta. Viszonylag jól vette fel a ritmust, de azért párszor megkavarta őt a jó nevekből álló Vasas-támadósor.

A találkozó legjobbja vitán felül a friss beszerzés Mohl Dávid volt. Dávidunk elképesztő mennyiséget dolgozott ezen a meccsen, a védekező feladatait hibátlanul látta el, ráadásul egy számára elég idegen poszton kellett bizonyítania. Gólt fejelt egy első félidei szögletből: egy jól begyakorolt figurára érkezett pontosan és remek helyre. Szokás valamelyik gólszerzőnek adni a MotM plecsnit, azonban Mohl esetében nem erről van szó, hanem arról, hogy végig, minden megmozdulásán az érződött, hogy ő bizonyítani akar, és nem adja alább. Ha a mindenkori 11 pályán lévő játékosból csak 6-7 ilyen mentalitással közlekedne a gyepen, akkor azt már dobogóesélyes csapatnak hívhatnánk.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!