Vendégszerzőnk, Krisz tollából következik az Újpest-Felcsút találkozó összefoglalója. Jó olvasást, Lilák!

Újra hazai környezetben és az idei nyári szezon egyik legforróbb időszakában lépett pályára szeretett csapatunk a „Puskás nevet kapott Felcsúttal”. Mind a játékosállományban és mind a szakmai stábban komoly erősítéssel érkezett a vendég alakulat Újpestre. Robert Jarni járt már itt a Megyeri úton nem is olyan rég, amikor is egy kellemetlenül felkészült pécsi csapattal lepte meg a mieinket. Nem ígérkezett könnyűnek a mai csata, még akkor sem, ha az elmúlt időszakban megszerezhető 30 pontból 28-at begyűjtöttünk!

Érkezetek is a lilák a mérkőzésre, szemmel láthatólag nem úgy, mint egy hete a Békéscsaba ellen. Már nem is voltak azok a nagy sorok a pénztáraknál a kezdés előtt, mint az elmúlt hetekben.

A kezdőcsapatban újra szerepet kapott a Sallói-Perovic duó, mögöttük az egyre jobban összeálló Balogh-Sankovic páros. Jobb szélen a középpályán a sokak kedvence Suljic, és a bal szárnyon Hazard. Nagy Gabi újra nagy kedvvel a védelem jobb oldalán szerepelt sérültjeink miatt. Belső védőnk Heris tanár Úr és Kálnoki-Kis, míg bal védőként a remekül játszó Mohl.

A legutolsó egymás elleni csatában a Panchoban már az első percektől egymásnak estek a csapatok, aminek eredménye 9 gól lett, 5-4 arányban a mi javunkra. Felejthetetlenre sikerült az első felcsúti ütközetünk! Ehhez képest a mostani „találka” sokkal „finomabban” kezdődött, pedig az első randevún már túl voltak a felek, hiszen ez volt az 5. fellépésünk a felcsútiak ellen. A labda jobbára a kék-sárgák térfelén járt, folyamatos próbálkozásaink a szélekről indultak. A bal szélen Hazard próbált előre törni, de elfutásai nem voltak, amikor meg befelé hozta a labdát, rendszerint felcsúti falba ütközött. A jobb oldalon már-már veszélyesebb törekvéseink voltak Nagy Gabi felfutásaival és Suljic cselsorozataival. Láthatóan sikeresebben működött ez a része a csapatnak és néha olyan „hülyére” játszották a vendégek játékosait, hogy azok még szabálytalanul sem tudták megállítani a jobb szárnyunkat. Bravó, fiúk!

Az első jó beadás Perovic veszélytelen fejesére jó volt, azonban a másodiknál már egy komoly helyzet adott Bubu előtt, aki az égiek nyugalmát zavargatta lövésével. Aztán jött is a frissítő szünet.

Zengtek a rigmusok, lengtek a zászlók! (fotó: Krisz -- Mindenhol Blog mndnhl.blog.hu)

Feltűnően most volt ideje Nebojsának számon kérni a játékosait, a lehetőséget megragadva pár szó erejéig fülön csípte őket. Mikor már megint azon agyaltunk, hogy vajon mit akarunk csinálni egy újra 10 emberrel védekező csapat ellen, Perovic (jó 25-ről!) váratlan, lapos lökete a Puskás kapujának jobb alsóját vette célba, és tényleg, a labda a hálóban, vezetünk! Bravó, Pero! Szép gól! 2,5 meccs/ 2 gól! Csak így tovább!

Szóltak a dalok a D-Lelátón, itt-ott becsatlakozott a B-Terasz is. Le a kalappal a tábor előtt! Egész meccset egy torokból végigszurkolták, sportszerűen és még akkor is, amikor a csapat mélyponton volt! Az elejétől a végéig szóltak az újpesti dalok és lengtek a lila-fehér zászlók!

Igen, mert váratlanul eljött a mélypont. A hosszútávfutók taktikáját (nem futunk bele a kilóméterekbe, hogy bírjuk a végét szusszal) alkalmazva nem pörgettük meg a játékunkat, és Nagy Gabi hibáját könyörtelenül kihasználták a vendégek, és máris oda az előny... pedig azt hittük, hogy vége a félidőnek. De még mindig nem... újabb baloldali támadás után átkeveredett a labda a jobb oldalra, egy újabb figyelmetlenség után beverekedte magát a felcsúti szélső a 16-osunkon belülre és a lövésszerű lapos vagy félmagas beadása a kapunkba pattogott: 1-2. Hidegzuhany! Ja és a Felcsút legutolsó támadó momentuma a mérkőzésen!

A második félidőre feltüzelve jöttek ki a mieink és kezdetét vette egy új játék, aminek a neve Egykapuzás.

Hazardnak egy váratlan lökete (az Év Gólja is lehetett volna), Suljic befújható 11-es esete (még jó, hogy nem állították ki - szerintem neki inkább jobb, ha már nem is esik el) borzolta a kedélyeket. Kettős cserénk (Hazard helyett Bardhi, és Sallói helyett Tóth állt be) után még jobban pörgettük a játékot, kezdtünk még veszélyesebb fokozatra kapcsolni. Suljic elhúzásai, Bubu gyors passzai és Mohl elfutásai rendre veszélyt jelentettek, valamint a frissen beállt Bardhi minden megmozdulása. De egyelőre eredménytelenül.

Összesen 3100 néző látogatott ki a mérkőzésre (fotó: Krisz -- Mindenhol Blog mndnhl.blog.hu)

Az utolsó 10 percben átkapcsoltunk az ágyú fokozatba és úgy mentünk előre, mint a golyó. Mindenki, aki eddig csendben szurkolt, sem bírt magával a lelátón. Annyira akartuk már a gólt... de nem jött össze. Érezve a nagy nyomást, már 11 emberrel védekezett a Puskás, és próbálkoztak mindennel, hogy ezen valamelyest enyhítsenek (próbálták az időt húzni, cserélgetni, sérülést okozni Mohlnak, minél messzebb rúgni a labdát...stb).

6 perc lesz a ráadás! - megszólalt a hangosbemondó! Alig 1 percre rá Suljic tette be a jobb szélről laposan a labdát Tóthnak a Puskás 16-on belülre, aki visszapasszolta azt Pumuklinak, aki 8 méterről valamilyen lövésszerű mozdulattal a kapura tette a labdát, ami lejött bal kapufáról... Bardhi elé pattant (úgy, ahogy ez ilyenkor kell) és ő bevarrta a felsőbe! Ott van!! A stadion meg felrobbant... igen úgy, mint a derbiken. Az öröm is hasonlóan nagy volt, ott az egyenlítés! Végre!!!

De azonnal siettünk a középkezdéshez. 3 perc lehetett még hátra és iszonyatos rohamot nyomtunk, diktáltunk már. Talán lett volna még egy lehetőség is a gólszerzésre, de sajnos nem jött össze. Az állás maradt, így a vége 2-2.

Összességében ez ma este egy jó tapasztalat lehet a fiatal játékosainknak, amely önbizalmat adhat nekik, valamint, hogy velünk együtt érezhették a 92. percben mit jelent „újpestinek” lenni.(Játékosként és Szurkolóként)
Örültünk a pacsizásnak, hogy egy kicsit közelebb lehettünk a játékosokhoz. Kedves Fiola barátunkat is vártuk pacsizni, de valamiért sajnos nem jött.

„Mindig s mindenhol veletek lesz a Violák szeretete!”

A vendégposztot köszönjük Krisznek!

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!