Múlt szombaton a Szusza Ferenc Stadionban került megrendezésre az Újpest-Paks NB1-es mérkőzés. Ez a rendezvény ismételten rávilágított a stadionunkban uralkodó kifogásolható állapotokra, és mivel a meccs előtt, alatt és után rengetegen és sokat bosszankodtunk ezeken, most közzéteszem a problémakupacot.

2001. november 15-én avatták fel a megújult Megyeri úti stadiont, csapatunk otthonát. Igazi ünnepnap volt ez, és nemcsak nekünk Liláknak, hanem általában a magyar foci szerelmeseinek is, elvégre ez egy jelentős infrastrukturális fejlesztés volt, ráadásul a válogatott 5-0 arányban győzött a stadionavató meccsen.

A létesítmény tulajdonosa az NSK, bérlője pedig az Újpest FC-t üzemeltető gazdasági társaság.

Napjainkra az aréna állapota jelentősen romlott, a nézők számára látogatható területek (nézőtér, mosdó, büfé, stb.) elhasználódtak, a játékteret cserélni kellett, és a meghibásodott (esetenként megrongált) eszközöket csak hellyel-közzel pótolták. Nem célom ujjal mutogatni a tulajdonosra, a bérlőre vagy az üzemeltetőre, mindössze rögzítem azon állapotokat, amelyekkel 15 éve szembesülök meccsrejáráskor.

Viszonylag friss hír, hogy 2015 őszén jelentős rekonstrukciós munkálatok kezdődnek a Szusza Ferenc Stadionban. Az eddigi értesüléseink szerint a beruházás kiemelten koncentál majd a mérkőzésekre kilátogató szurkolók minőségi kiszolgálására, a látogatói élmény fejlesztésére. 

Újpest-Paks: 2700 néző és számos lebonyolítási hiányosság (fotó: Mindenhol Blog mndnhl.blog.hu)

Viszont amíg 2016 tavaszán használatba vehetjük a megújult Szuszát, foglalkozzunk kicsit a jelennel, a mérkőzésre kilátogató embereket fogadó állapotokkal és ezen keresztül azzal, hogy vajon "miért nem járnak a családok meccsre".

1 - Jegy elővételben: Kizárólag szurkolói- vagy MLSZ-kártya birtokában lehetséges elővételes jegyet vételezni. Jelen helyzetben ez azért volt nevetséges, mert a szövetség a nyári szünet során (nagyon helyesen!) feloldotta a szurkerkártya kötelező használatát, viszont saját weboldalának jegyértékesítő felületén továbbra is csak a kártyaszám+PINkód megadásával lehetett a tovább gombra kattintani. Akik fellélegeztek, hogy kártya nélkül is vehetnek elővételes jegyet szeretett csapatuk meccsére, korán tették. Maradt tehát a klasszikus sorbanállás a stadion pénztárainál. (Az online jegyvásárláshoz bankkártya szükséges.)

2 - Jegy a helyszínen: Körülményes. Javasolt a kezdő sípszó előtt másfél-két órával a Mildenberger utcai pénztárak egyikénél megjelenni. A vásárláshoz használható a szurkolói- és az MLSZ-kártya. Ennek hiányában a pénztáros arra kér minket, hogy diktáljuk be a nevünket és a születési időt, helyet. Tapasztalatom szerint mindkét módszer időigényes, akár perceket is igénybevehet. Pár perc türelme mindenkinek akad, de amikor ez a pár perc 2700-zal felszorzódik, kellemetlennek nevezhető. Rutinos meccsrejárók egybehangzó tapasztalata, hogy a kasszások kedvesek és segítőkészek, visszajáró aprópénz szinte kivétel nélkül mindig akad náluk, viszont a számítástechnika ördöge gyakran kifog rajtuk: kifogy a papír, meghibásodik a nyomtató, lefagy a számítógép stb. A Paks elleni meccs előtt másfél órával mind az 5 pénztár üzemelt, és még így is jelentős torlódások voltak. Mintegy 100-150 bejutni igyekvő szurkolótársunk csak az első félidő derekán ért be a stadionba; sokan feladták a várakozást és hazaindultak.

3 - Beléptetés és motozás: Ezen a meccsen simán és kulturáltan zajlottak ezek a folyamatok. A forgó beléptetőkapun túljutva egy profi biztonsági cég képviselőjével találkozott a látogató, a motozás max. 20-30 másodpercig tartott. Rendőri jelenlét nem volt tapasztalható, mivel nem kapott kiemelt kockázatú besorolást a mérkőzés.

4 - Mosdók: A minimális szintet hozzák. Kisebb javításokat eszközöltek a karbantartók az évek során, de az állagromlás így is szépen kirajzolódik. Folyóvíz és szappan van. A női WC-k állapotáról nem tudok nyilatkozni.

5 - Büfé: Rendkívül könnyű megfogalmazni. Botrány, már ami a D lelátó ellátását illeti. Kezdés előtt 30-40 perccel még esélyes, hogy sorra kerül az ember, utána már csak az első félidő közepe táján érdemes próbálkozni. A pultosok kedvesek és közvetlenek, jól viselik a tömegrohamot, de a büfé a gyenge áteresztőképessége miatt nem alkalmas sportrendezvény látogatóit kiszolgálni. Emlékezhetünk rá, hogy időszakonként volt kitelepült büfé, második sörcsap vagy külön pult; ezek visszahozatalát vagy a büfés értékesítési pontok számának növelését érdemes lenne napirendre venni. (Fizetés jelenleg csak készpénzzel lehetséges.)

Ezek a jelenségek, sok más itt nem felsorolt szempont mellett a világ bármely stadionjában előfordulhatnak. Aki járt már a San Siro, a Wembley, a Westfalenstadion vagy az akasztói Stadler Stadion bármelyikében, észrevehette, hogy a sportrendezvények hosszabb távon bizony a létesítmények rovására mennek. A kérdés az, hogy milyen minőségű a stadion kivitelezése, és később a karbantartásra jut-e elég ráfordítás és figyelem.

Ám ahogy a dalunk is tartja: "Élhetek bárhol - ide jövök haza" és kérdés sem férhet ahhoz, hogy a létesítmény hiányosságai ellenére ott leszünk a lelátón a következő hazai meccsünkön is!

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!