Alacsony önbizalommal, hiányzó játékosokkal és krónikus gólhiánnyal szállt buszra a csapat tegnap. A hazaút szerencsére jobb hangulatban telt. Debrecenben soha nem egyszerű az élet, de a néhány kulcsjátékosa nélkül csak fogatlan oroszlánra emlékeztető Loki ellen kifizetődött az Újpest szervezett és koncentrált játéka.

Az összefoglalóban szépen össze lehet számolni, hogy bravúros módon kétszer is védésre kényszerítettük a debreceniek (csere)kapusát. Szélről érkező beadások híjján Ojo szigszalaggal és nélküle is veszélytelen volt, a nagy helyzeteink inkább Nego és Suljic meglódulásai miatt alakulhattak ki. Jó meccs volt? Nem. Mindkét csapat játéka tele volt kisebb-nagyobb hibákkal. De kit érdekel? Ez a megszerzett pont jót fog tenni a társaság önbizalmának.

Kezdőcsapat: Balajcza - Nego, Litauszki, Hudák, Forró - Stanisavljevic, Vasiljevic (Addo 79.), Balogh, Bardhi (Vadász 91.), Suljic - Ojo (Kabát 78.)

Egyik oldalon sem volt szervezett szurkolás, mert az mlsz-féle kártyás mizéria továbbra is távol tartja a jelentősebb szurkolói csoportokat. Ezzel együtt is volt kb. 5000 lelkes nézője a meccsnek; pedig ez volt az utolsó plázázós/bevásárlós vasárnapja a magyar családoknak, ugye. Vendégdrukkerből is kevés volt, a drapik tiltakozásul fejjel lefelé kerültek ki. Hiába, amikor "letartóztatás és kitiltás" színezi a szurkerek életét, akkor annak a kerítésen is jele van... 

Ismét stabil és fegyelmezett játékot mutatott nekünk Balogh Balázs. Eladott lasztija alig volt, kulcshelyzetekben határozottan rontott rá az ellenfelekre. Nem egy metronóm, de jól diktálta a tempót: lendületben gyorsan passzolt előre, gázosabb helyzetekben viszont remekül várta ki azt az 1-2 ütemet, ami a többiek játékba kerüléséhez kellett. Végre az ütközésektől sem fél! Csak így tovább!

Suljic akkor sem ijed meg, ha két védővel találja szemben magát; viszont nem mindig szabadul meg időben a labdától és így egyre többször kerül elszigetelt játékhelyzetekbe. Az első félidőben előnyhöz juttathatta volna csapatunkat, de ballábas lövése centikkel elkerülte a kaput. Eddigi legjobb tavaszi formáját mutatja.

A kapuban minden rendben volt ezen az estén. Egy ilyen fontos meccsen pont Balajcza rutinjára és higgadtságára volt szükségünk. Összesen hatszor kellett hárítania, védései közül külön ki kell emelnünk azt, amellyel az első félidőben Mihelic gólt érő szabadrúgását paskolta a léc fölé. Bravó, Szabi!

Játékvezetés: Erdős József és csapata rutinból hozta le a DVSC-Újpest meccset, 2-3 helytelen ítéletük sem terelte félre a meccset. Összesen 3 sárgát kellett kiosztania a játékvezetőnek, a meccs küzdős volt, de nem durva vagy sportszerűtlen.

Tapasztalatok:

- A Kim Ojóra épülő támadójáték gólokat nem hoz, de legalább folyamatosan leköti az ellenfelek középső védőit. Ha meccsenként 10-12 jó beívelést kapna, talán eredményesebb lehetne nigériai csatárunk.

- A védelmünk továbbra is stabil lábakon áll, Heris hiányát nem érezte meg a csapat. Néhány esetben Fortuna segítsége is elkélt hátul; de ugyanennyi erővel (mázlival) elől találhattunk volna egy aprócska gólt.

- Suljic ellubickol a jobbon, de közben Bardhinak nem ízlik a bal partvonal melletti játék, ketten alig találkoztak a meccs során, így az együttes kreativitásuk nem érvényesülhetett. Igaz, ez a mérkőzés elsősorban nem erről szólt, hanem az összpontosításról és a jó védekezésről.

A következő fordulóban a Paks látogat a Megyeri útra; illene győzni és ezáltal megelőzni a tolnaiakat a tabellán.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!