A magyar válogatott selejtezős ikszelgetései miatt beiktatott bajnoki szünet jókor jött az Újpest FC-nek. Akalmat szolgáltatott arra, hogy az újpesti focisták átbeszéljék a miskolci buktát, és rákészüljenek az ősz legfontosabb meccsére, azaz a Ferencváros elleni hazai debire. Szusszanunk egyet, videózunk és rájövünk, hogy mit rontottunk el Diósgyőrben meg ilyesmik. Ehhez képest szombat este a 8445 kilátogató néző (közte a kb. 500 vendégdrukker) annak lett szemtanúja a találkozón, ahogy egy csikócsapat nem tud élni a kiharcolt lehetőséggel, hanem jámbor tekintettel beleszalad a késbe és elbukik.

Vignjevic mester az alábbi csapattal rontott neki a zöldeknek: Balajcza - Heris, Litauszki, Kálnoki, Mohl - Hazard, Sankovic, Balázs B., Balogh, Andric - Diagne

Kispad: Kovács, Perovic, Sallói, Flkor, Bardhi, Nagy G., Nagy T.

A kétmillió forintos derbi nagyvonalakban úgy foglalható össze, hogy a mérkőzésnek négy szakasza volt, és ezek a periódusok szépen elkülöníthetőek az alábbiak szerint:

1. szakasz: Az első 40 perc. Az Újpest rettenetesen nekimegy a Fradinak, ahogy azt kell. A mezőnybeli párharcok 70%-át a nagyon motivált hazaiak nyerik. A vendégek azért ússzák meg ezt a periódust egyetlen bekapott találattal (Diagne fejel Dibusz kapujába szögletből), mert a hazaiak valamiért elidegeskedik támadásaikat. Hidegebb fejjel a 40. percre 2-0 vagy 3-0 szerepelhetett volna az eredményjelzőn. Az újpesti kapu előtt egy 37. percbeli szabadrúgás előtt adódik az első zavaros helyzet: Hajnal beadását Balajcza elméri, az ajándékba kapott labdát Dilaver nem tudja a kapuba juttatni.

2. szakasz: 40-55. perc. A vendégcsapat feleszmél a kezdeti sokkból. Középpályája fejben összeáll, elkezdi megtartani a labdákat és megjátszani a széleket. Mindez elsősorban a nagyon stabil teljesítményt nyújtó Hajnal érdeme. A zöldek lehiggadnak, fokozatosan labdatartási fölényt építenek fel és kialakítják első lövőhelyzeteiket. Válasz gyanánt Balogh Bubu a 40. percben tetszetős lökettel kínálja meg Dibuszt, a vendégkapus vetődve hárít.

3. szakasz: 55-75. perc: Nagy átalakítások. Mindkét vezetőedző gyorsan elhasználja 3-3 cserelehetőségét. Újpest: a Balázs-Hazard-Andric triót a Filkor-NagyG.-NagyT. hármas váltja. FTC: Ramirez-Varga-NagyÁ. helyén pályára lép a Radó-Sestak-Busai hármasfogat. Vignjevic ezzel és vélhetően kényszerűségből megbontja a középpályát, majd átrendezi az egész csapatot. Keretünk leggyengébb formában lévő játékosa (Nagy Gábor) kerül jobbhátvéd pozícióba, az addig hibátlanul játszó Heris feltolódik támadó középpályás szerepkörbe; a cél az 1-0-ás eredmény megnyugtató 2-0-ra változtatása lehetett. Ehhez Diagne lábában volt a meccslabda, de a szenegáli csatár a 71. percben, ígéretes helyzetből a D lelátóra bombázza a labdát ahelyett, hogy az üresen, lendületből és lövőhelyzetben érkező Filkor elé simítaná azt. Doll fellélegezhetett, és úgy kalkulált, hogy az átszervezéssel a fáradó hazaiakra ráereszt egy frissített, támadó szellemű játékosokkal megspékelt csapatot.

4. szakasz: 75-93. perc: A végkifejlet. A jobbhátvédből támadásszervezővé előlépő Heris kétszer is zavart okoz a Fradi védekezésében, de az előkészítetlen lehetőségeket gyorsan elkapkodja. A hosszabb padról minőségi cserékkel operáló Doll bekapcsolja a rakétákat, a középpályát már az FTC dominálja, a párharcok döntő többségét elveszíti az Újpest. Amiből készülni lehetett (Böde-traktor, brusztolás a 16-oson belül, beadások a szélről, nem olyan bonyolult) az gyors egymásutánban kétszer bekövetkezett: kihagy a koncentráció, nem fogjuk az érkező Bödét, két gól.

Mintegy 603 kérdés merült fel bennem a meccsel, az Újpest játékával, a játékvezetéssel és a végén látott összezuhanással kapcsolatban, de ezeket a saját vérnyomásom kímélése érdekében a ctrl-x billentyűkombóval kitöröltem, és most már csak azt várom, hogy Fehérváron mire leszünk képesek.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!