Rövid szünetet, némi fejetlenséget, jelentős lebonyolítási változásokat és a szurkolói kártya részleges nyugalmazását hozta 2015 nyara a magyar labdarúgó társadalom és a labdarúgást (még) kedvelő táborok számára. Magyarosítani és fiatalítani kell, adta ki az ukászt az MLSZ. Az idei bajnokság a strandszezon közepén rajtol, és az Eb-selejtezőkkel valamint Magyar Kupa-meccsekkel tarkított szezont 2016. május 8-án már le is kell zárni, ugyanis június 10-én kezdetét veszi a franciaországi Európa-bajnokság, reményeink szerint magyar részvétellel.

Csapjunk bele! A vele elméletileg egy súlycsoportban szereplő Paksot fogadta az Újpest a felkészülés utáni, nyárias-álmoskás időben megrendezett nyitányon. A pályára lépő Újpestet ezúttal nem szöveges, hanem képes formában ismerteti blogunk. Ennek célja nem (kizárólag) az adatátvitel lassítása, hanem a keret és a kezdőcsapat átalakulásának szemléltetése:

A tavalyi utolsó meccsen 7, az idei első fordulóban 4 légiós kapott helyet Vignjevic kezdőcsapatában (forrás: transfermarkt.de)

Akik elővételben vásároltak jegyet, és időben odaálltak a beléptetőkapukhoz, jó eséllyel beértek a Himnuszra és a mérkőzés kezdetére, ám ezzel sokan (több százan) nem így voltak; erről majd külön. Nagyjából 2700 nézőt érdekelt a nyitány, ennyien foglaltak helyet a Tribünön, valamint az "A" és a "D" lelátókon. A TV-nézőkkel üresen szemező "B" lelátó technikai okokból továbbra is szabadságon van, de majd az októberi "stadionrekonstrukció" keretében remélhetőleg kikalapálják.

Az első félidőben bőven volt lendület és elgondolás az Újpest játékában, de mindez csak (közhelyriadó!) meddő mezőnyfölényt eredményezett. Az atomvárosiak megszállták a nekik kijelölt térfelet, így a szó szoros és átvitt értelmében is a hazai csapathoz került a labda, valamint a kezdeményezés. Mindkét szárny aktívan dolgozott, de a jó beadás, illetve a támadó harmadban meghozott jó döntés most hiánycikk volt. (Tavaly ezt elég sokszor leírtuk, mostanra rendesen unjuk is.)

Megemlítendő, hogy a szélső védők (Heris és Mohl) rengeteg támadó kombinációban vettek részt, de ugyanez a lelkes előrekalandozás vezetett ahhoz is, hogy a Paks 2-3 veszélyes kontrát is fel tudott építeni a meccs folyamán. Ezekhez az ellentámadásokhoz az előrerohanáson és a győzniakaráson kívül az is hozzájárult, hogy a 71. percben Sankovic helyére Bardhi érkezett, így egy szűrő középpályás helyett egy kreatív támadóval próbálta gólszerzési esélyeinket növelni Vignjevic. Ezzel gond éppen nincs, 0-0-nál ennyi kockázatvállalás és Filkor beállítása is helyénvaló volt.

Utolsó gondolat az alakulóban lévő védekezésünkről: ugyanazt a beívelem-visszastukkolom-kapurafejelem szabadrúgáskombót kétszer is végigbámultuk, és bár a kapott gólt elkerültük, azért hálásnak kell lennünk azért, hogy a Csertői-féle pontrúgás-repertoár ennyiben kimerült.

Ha jobban céloz... Jogos Nagy Gábor bánata, ugyanis eldönthette volna a meccset! (fotó: ujpestfc.hu)

A második játékrészben is úgy tördelte a játékot a Paks, mint Pintér a kezeit még szövkapként az északírek elleni meccs során. A sokszor leszólt buszbeparkolós bunkerfoci végül is eredményre vezetett, azzal kiegészülve, hogy az Újpest focizni akart, a zöldek pedig keményen odaléptek (-rúgtak) minden meglóduló játékosnak, különösen Suljic volt a célkeresztjükben. A 24 esztendős bosnyák játékos nagyon sok kulcshelyzet főszereplője volt, és amikor épp nem kaszálták el, akkor jól/rosszul döntve próbált támadásokat vezetni. A lelátón végig érezhető volt a vele szembeni türelmetlenség... a szezonrajt és a fokozott elvárások mellett nyilván olaj a tűzre, hogy napirenden van az eligazolása. Ilyenkor felnagyítódik minden csel, minden passz, illetve minden elszalasztott passz.

Egyedül ő sem tudta megverni a Paksot, pedig volt gólhelyzete... mint ahogy bevehette volna Molnár kapuját Nagy Gábor is. Kétszer is. Csatár nélkül továbbra is csak kattog a Lila gépezet, a most felavatott ifjú Sallói 60-65 percig bírta a tempót és ékként hasznosan mozgott, de egyelőre nem ő az a Kabát/Torghelle/Böde-szerű csatár, aki félelmet és reszketést ébreszt egy rutinos hátvédben.

Újra élettel telt meg a D lelátó, újra lengtek a zászlók... (fotó: Mindenhol Blog / mndnhl.blog.hu)

Mire lesz elég ebben a bajnokságban az Újpest játékoskerete és ereje? A Paks ellen mutatott játék, a helyenként ötletes foci, a másutt tökéletlen labdajáratás alapján a középmezőny tűnik számomra reálisnak (ez vitaalap is lehet!) ... már csak azért sem merek erősebbet tippelni, mert nem látszik, hogy ki lesz ennek a csapatnak a vezéregyénisége.

Viszont az adhat okot némi lila optimizmus felcsillanására, ha augusztus végéig (az átigazolási időszak lezárultáig) igazolunk egy 20-gólos befejezőcsatárt (vagy klónozzuk Kabát Petit, esetleg Lucas Cariatit -- ki emlékszik még a kis gauchóra?), leigazolunk egy kreatív középpályását (opcionálisan itt is a klónozás segíthet), valamint egy tökös hátvédet Lita mellé, de valaki olyat, aki nem állíttatja ki magát élete első újpesti meccsén.

Következik a Fáy utcai kirándulás, és a frissen visszakapaszkodott, Szanyó-féle Vasas ellen már győzni kell.

Hajrá Újpest! Mindenhol csak a Lila!